Az jutott először az eszembe az idei antológia olvasása után, hogy milyen izgalmas lesz majd egy évtized elteltével vizsgálni ezeket a köteteket.
„Pedig akad még bőven hatásos, érzelmekben gazdag és szép novellából – ami azt illeti, ez a stílus került túlsúlyba az antológiában. Lavie Tidhart például én nagyon szoktam szeretni, most is simán elkápráztatott érzelmi és gondolati foszlányokból összeálló, végtelen magányt és szomorúságot sugárzó írása. Pedig látszólag alig történt benne valami, de annyira gyönyörű a szöveg, annyira megragad ez a kavalkád, hogy ez nem igazán érdekel. Ian R. MacLeod műve sem a cselekmény miatt fog megragadni, hanem azzal, ahogy az univerzumról, az élet értelméről mesélt: szimpatikus szereplőduója sokvilág-elméletet és az emberi érzelmek rejtélyét kutatja, és még könyvek is helyet kapnak az életükben. De említhetném Carolyn Ives Gilmant is, aki a tudatosságot, az emberi létet vizsgálja egy sofőrön és egy furcsa idegenen keresztül. Szerethető hangulatú novellája kicsit talán hosszú, de szépen van megírva: nem harsány, egyszerűen csak jó olvasni.
Akármennyire is szeretem azonban a hangulatos szövegeket, azért egy picit több eredeti, káprázatos ötletre vártam, legalábbis azután mindenképp, hogy tavaly főleg ilyen írások kaptak helyet az antológiában – idén ezt a vonalat talán hárman képviselték a legjobban. Seth Dickinson (akinek nemrég jelent meg magyarul az első regénye) brutálisan erős érzelmeket zúdít az olvasóra, túlcsorduló, szuggesztív prózája darabokra szabdal, miközben egy gyermekek kihasználására épülő mágiarendszer áll a háttérben.Alyssa Wong már tavaly is nagyon különleges és furcsa írással került be a kötetbe, idén sincs másként: westernes hatású, sejtelmes (egyes szám második személyben írt) műve holtakat helyez a középpontba, amit az egyedi prózája remekül kiegészít. Végül pedig muszáj megemlítenem Yoon Ha Lee-t, akinek a rókaszellemes-mechás kalandtörténete üde színfoltja a kötetnek, akár regényterjedelemben is el tudtam volna képzelni ezt a világot.”
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
