A nézők utálják, de tényleg annyira rossz Steven Spielberg új földönkívülis mozija?

Ha lenne külön Oscar-díj a legjobb előzetes kategóriában, akkor A leleplezés napja valószínűleg a nomináltak közé kerülne, legalábbis régen csigázott fel így egy hagyományos hollywoodi blockbuster. Annak ellenére, hogy Steven Spielberg a szememben kicsit erodálta a nevét az olyan giccsparédákkal, mint a Hadak útján, a West Side Story remake-je, a Lincoln esetében pedig vérre menő küzdelmet folytattam a szemhéjammal, hogy ne csukódjon le, miközben a szomszédos széken lévő srác egyenletes szuszogását hallgattam. Most viszont sikerült felébresztenie benenm azt a gyermeki kíváncsiságot, amely miatt a rendező kölyökként az egyik legnagyobb kedvencem volt. 

Feltételezem, hogy aki a megfelelő életkorban látta a klasszikusait, annak örökké ellenállhatatlan hívószót jelent, hogy ismét egy földönkívülis sci-fit készített. Az előzetes kellemesen sejtelmes volt, annyi derült ki belőle, hogy az idegenek léteznek, sokan erről már régóta tudnak, most azonban az emberiség is hirtelen szembesül a ténnyel. Szó sincs róla, hogy hasonló tematikájú dokumentumfilmek halk morajlására alszom el Discovery Channel fényei mellett, de azért amikor Donald Trump bejelentette, hogy nyilvánosságra hozza az ufóaktákat, nyilván izgatott, mi is derül majd ki belőlük. Annak ellenére, hogy sejthető volt, épp annyi információval leszünk gazdagabbak, mint amennyivel végül ténylegesen lettünk: zavaros dokumentumokkal és olyan videós észlelésekkel, amelyeket a modern technológia korában nyilván egy kapucsengővel rögzítettek. 

Viszont hasonlóképpen birizgálta mindez Spielberg fantáziáját is, mert ekkortájt kezdte el írni a forgatókönyvet David Koepp társaságában, akivel korábban mások mellett a Jurassic Park és a Világok harca esetében is együtt dolgoztak – ha ők összeülnek, nagy eséllyel izgalmas kalandot rittyentenek össze. 

Egyébként viszonylag könnyen, volt már rá példa, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságát például nem tették zsebre a kalandor rajongói, noha abban is megpiszkálták a földönkívüliek témakörét. A leleplezés napja azonban nem azért okozott valószínűleg nagy csalódást a közönség jelentős részének, mert szörnyű lenne, hanem mert a mai korban épp olyan nesze semmi, fogd meg jól érzést vált ki, mint a Pentagon említett ufóaktái. 

Miután Spielberg mindent megtett azért, hogy a lehető legkevesebb információ derüljön ki a sztoriról a premier előtt, így én is rövidre zárom annak ismertetését. A lényeg, hogy adott egy férfi, akinek perdöntő bizonyítékai vannak a földönkívüliek létezésével kapcsolatban, és egy bemondónő is többet tud annál, mint azt egyesek szeretnék, ezért megpróbálják levadászni őket, mielőtt a közvélemény elé állnának. Lényegében 

mindkét film hatalmas sikert aratott a maga idejében, ám ha ma jelennének meg, a legtöbb néző csak legyintene, hogy ilyet már láttunk bőven. 

Spielberg fél évszázados rutinja azonban sugárzik a vászonról, eleinte ügyesen építi a feszültséget, remek tempóban adagolja az információkat, és bedob melléjük néhány izgalmas akciójelenetet. Utóbbiak pedig már azért is üdítőek, mert régi vágású direktorként amit csak lehet, digitális trükkök nélkül oldott meg, így súlyuk van. És noha nem ennek a filmnek a dallamai fognak a fejünkben felcsendülni, ha John Williams nevét meghalljuk, de a zeneszerző ezúttal is kiváló aláfestést írt, Spielberget pedig ezúttal sem hagyta cserben Janusz Kaminski operatőr, aki nélkül a Schindler listája óta nem is hajlandó forgatni, és akinek a képei ezúttal is hatásosak.

Aztán ahogyan kezd összeállni a történet, úgy válik egyre érdektelenebbé, az első másfél óra után azt várnánk, hogy a rendező szó szerint lehozza a csillagokat az égről, de nem sikerül megugrania a saját maga által felállított lécet. Amikor ezzel szembesülünk, egyre kényelmetlenebbé válik a moziszék, és még hátravan egy óra. 

Nem arról van szó, hogy totál el lenne baltázva a finálé, szimplán csak egy vállrándítást vált ki, és míg a játékidő kétharmadában Spielberg egyfajta best of lemezt nyújt a pályájának legjobb pillanataiból, addig később a legrosszabbakat is megidézi. 

A két szökevényt alakító Emily Blunt és Josh O'Connor kiváló, Colman Domingo viszont kissé fárasztó a nagy szónoklataival. A legnagyobb meglepetést azonban Colin Firth okozza; eddig a ripacs volt az utolsó jelző, ami a színészről eszembe jutott, most ezt az oldalát is sikerült megismerni.

De nem rajtuk kell elverni a port a film kedvezőtlen fogadtatása kapcsán. Sokkal inkább arról van szó, hogy míg ebben a tematikában csak az elmúlt két évtizedben olyan innovatív sci-fik születtek, mint a District 9, az Érkezés vagy – magyar példával is élve – Az úr hangja, addig A leleplezés napjából egyaránt hiányzik a rácsodálkozás és az újdonság ereje.

Ez köszön vissza abban is, hogy a nézői véleményeket gyűjtő CinemaScore-oldalon a felhasználók B osztályzattal értékelték, ami nem rossz, de egy Spielberg-filmtől kevés. Az első hétvégén pedig Észak-Amerikában negyvennégymillió dollárt gyűjtött össze, ami szép summa, kivéve a száztizenöt milliós költségvetés rációjában. A hűvös fogadtatás miatt pedig a nézők valószínűleg a jövőben sem fogják a szájhagyomány hatására megostromolni a pénztárakat. 

Valahol rendkívül ironikus mindez, hiszen sokan vagyunk, akik halálosan unjuk a jelenlegi, unalmas biztonsági játékot játszó hollywoodi franchise-rendszert, és visszasírjuk az olyan önálló sztorikkal előálló alkotókat, mint Spielberg, erre pont az említett rendező szolgáltatott most intő jelként okot rá, hogy a nagy stúdióknak továbbra se legyen érdemes kilépni a komfortzónájukból.

A leleplezés napja – amerikai sci-fi. Június 11-től a UIP-Duna Film forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: A leleplezés napja. Forrás: UIP-Duna Film