A Dal '17: fülkeforradalom a popzenében

Nem néztem A Dalt. Néha bele-beleolvastam egy-egy indexes fikázásba, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hogy milyen kínos, stb., de nem volt időm még csak belenézni sem. 

Most viszont, hogy véget ért a verseny és megvan a győztes, belekukkantottam az idei termésbe. És meglepődtem.

Pedig tavaly ilyenkor, amikor Both Miklóssal beszélgettem az első zsűrizéséről, meglehetős szkepszissel viseltettem kitűzött céljával kapcsolatban. Hogy ugyanis némi zenei minőség is megmutatkozhat a tucatpop-versenyen.

Márpedig idén ez történt. Nem tört ki persze mindent elsöprő minőségi forradalom – a fülkeforradalom jelzőre viszont mindenképp rászolgált az idei adásfolyam.

 *

Itt van mindjárt a győztes dal és előadója.

Nem tökéletes dal, persze, az operetthegedű kifejezetten idegesítő, de most először kerül ki olyan magyar nóta az eurovízióra, amelynek valóban, autentikusan is van köze a Kárpát-medencéhez. (Nem, a NOX-nak sajna úgy pont nincs.) Tetszik vagy sem: ez az éneklés nem csak az amerikai soulos vonalat hozza, hanem az autentikus cigány népzene is ott lüktet benne. Márpedig a cigányok itteni zenéje nagyon erős és valódi szimbiózisban van a magyar népzenével. (Most arról nem is beszélve, hogy ha nincsenek cigányzenészek, magyar népzene sincs – az 1970-es évekig jószerivel csak ők kísérték a magyar dalokat, nekik köszönhető az a megszólalás, amire mindig könnybe lábad a szemünk.)

Már csak azért is jó, hogy Jocit küldjük, mert az idei, kijevi Eurovízió szlogenje: „A sokszínűség ünnepe”. Nem lepődnék meg, ha kivételesen döntős lenne a magyar szereplő.

 *

Itt van még három, amelyek miatt megérte megrendezni A Dalt idén:

Jesszusom! Ötnegyed és háromnegyed váltakozik egy popdalban! Meg ezek a négyeshangzatok! Mestermunka, de több is annál. Zene. Végig ott van a Roxette Queen Of Rainjének hangulata, de sokkal komolyabb. Lehengerlő. Kanizsa Gina dala zeneileg messze a legjobb volt idén, Eurovíziótól függetlenül is öröm, hogy megszületett.

Ja, és így el tudják énekelni hangszerek nélkül is:

Aztán itt van ez:

A harmónia- és dallamvázlat szokásos, egyszerű soul-alapú pop. Nem baj, hogy az: 2017-ben ez újra nagyon hasít világszerte. Ami érdekessé teszi: a produceri munka. Az angol és amcsi mainstream popba ezek a megoldások beszivárogtak már egy-két éve, itthon viszont nagyon üdítő. Egy 17 éves zeneszerző-producer műve egyébként. Le a kalap. 

* 

Utoljára a legkevésbé harsány, már a középdöntőnél kiesett jóság:

Egyszerűen finom. Nem tolakszik, nem akar lehengerelni, de lélek van benne. Nem tucatpop arról, hogy jaj de fáj, bébi, elhagytál. Valódi dal arról, hogy fájogat, de szép volt. 

 *

Hogy az egész dalverseny milyen volt, arról fogalmam nincs. Az biztos, hogy vége van. És az is, hogy nem volt hiábavaló. 

***