És mi marad egy Lego-filmből, ha kivesszük a legóban rejlő lehetőségeket? Egy hagyományos animációs film, amiben az akció sosem áll le, minden mondat egy egysoros poén és minden karakter egy kicsit karikatúra. Megfelelően vegyítve ezekből az összetevőkből lehet nagyon szórakoztató filmet készíteni és a Lego Batman többnyire szórakoztató is, de érezni azt is, hogy sokkal több lehetőség lenne benne. Meglepő módon például sokkal mélyebben bemutatja Bruce Wayne karakterét és azt, hogy mi mozgatja, mint az elvárható lenne. A főbb karakterek, ahogy azt már írtam, kicsit karikatúra-szerűek, de ennek ellenére működnek, Alfred sztoikus, Barbara Gordon szabálykövető, Robin hihetetlenül lelkes, Batman pedig arrogáns (mint mindig) – egyértelműen azok a film legjobb pillanatai, amikor a főbb szereplők közösen vannak jelen, ugyanis jól működik a csapatdinamika.
Sajnos ugyanez a rosszfiúkról nem mondható el. Hiába van bedobva Batman szinte összes ismertebb (és néhány kevésbé ismert) ellenfele, valamint még egy valag a WB tulajdonát képező licensz gonosztevői, ha a karakterek kidolgozatlanok. Joker természetesen kiemelkedik a masszából, de az is biztos, hogy nem ez lesz a legikonikusabb Joker-inkarnáció. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy egy olyan filmről van szó, amit hat évtől fölfelé ajánlanak és amiben játékfigurák a főszereplők, így minimum furcsa lenne, ha Joker halomra mészárolná a szereplőket.
És ezzel el is értünk ahhoz, amit a cikk elején említettem: nem mindegy, milyen igényekkel ülünk le a film elé. Bár az előzmények (és a trailerek) alapján ez nem volt egyértlmű, A Lego Batman egy ízig-vérig gyerekfilm és felnőtt poénok ide, geek kikacsintások oda, sokkal közelebb áll a Cartoon Networkön vetített Ninjago sorozathoz, mint A Lego kalandhoz. Nem élvezhetetlen idősebb nézőknek és a Batman-rajongók számos gagnek örülhetnek majd, de aki azt hiszi, hogy mind a 106 percet élvezni fogja, azt ki kell ábrándítsam: ez a film nem neki szól. Viszont a mögöttünk ülő hat év körüliek imádták.
*