„A kis Emily felcseperedett. De még hogy… Apja és védelmezője Corvo nem csak bűbájos nőt faragott belőle, de az unalmas éjszakákon arra az egyetlen dologra tanította, amihez ért: halálos árnyéknak lenni. Mintha csak tudta volna, hogy a lánynak szüksége lesz a tudására, ahogy ő magának is újra elő kell vennie a kopott, régi maszkot, mert bizony újfent sötét felhők gyülekeznek Dunwall (és Karmaca) városa(i) felett…
A történetünk felvezetése és alapvetése nagyban hasonlít az első részéhez. Tulajdonképpen ez is afféle bosszú történet, sajnos kevéssé erős és emocionális töltettel, mint az előző részben, de helyette kapunk legalább egy választási lehetőséget. Emily vagy Corvo? A kiöregedő félben lévő veterán orgyilkos vagy a tanulatlan, forrófejű zöldfülű? Ez a választás pedig nem csak játékmeneti elemekre de a történet egyes részeire is hatással lesz, így óriási pluszt és újrajátszhatósági faktort jelent, amivel eddig sem volt gond, az első rész egy hőse esetében sem.