Nos, ez az a misztikum és varázs, amit a Dishonored 2 nem fog nyújtani. Félreértés ne essék, a világ ugyan az, sőt bizonyos elemeiben még kigondoltabb, de egyszerűen hiányzik belőle az újdonság és ismeretlenség érzete.
„A kis Emily felcseperedett. De még hogy… Apja és védelmezője Corvo nem csak bűbájos nőt faragott belőle, de az unalmas éjszakákon arra az egyetlen dologra tanította, amihez ért: halálos árnyéknak lenni. Mintha csak tudta volna, hogy a lánynak szüksége lesz a tudására, ahogy ő magának is újra elő kell vennie a kopott, régi maszkot, mert bizony újfent sötét felhők gyülekeznek Dunwall (és Karmaca) városa(i) felett…
A történetünk felvezetése és alapvetése nagyban hasonlít az első részéhez. Tulajdonképpen ez is afféle bosszú történet, sajnos kevéssé erős és emocionális töltettel, mint az előző részben, de helyette kapunk legalább egy választási lehetőséget. Emily vagy Corvo? A kiöregedő félben lévő veterán orgyilkos vagy a tanulatlan, forrófejű zöldfülű? Ez a választás pedig nem csak játékmeneti elemekre de a történet egyes részeire is hatással lesz, így óriási pluszt és újrajátszhatósági faktort jelent, amivel eddig sem volt gond, az első rész egy hőse esetében sem.
Óriási fejlődés, ahogy a játék rendszere a tetteinkhez viszonyul. Low Chaos (kevés gyilkosság) és High Chaos (sok gyilkosság) mellett (és a már megszokott semmi ölés és nulla felfedezés mellett…) most már egy diagram segítségével is figyelhetjük, hogy hogyan is teljesítettünk az adott küldetésben. Ezúttal van lehetőségünk agresszív pacifista megoldásra is például (illetve eddig is volt csak nem mérte a játék), vagy ennek teljes ellentétére a tökéletes lopakodó orgyilkoséra. Nem tűnik ez nagy dolognak, de egy játéknál, ami a kihívásra és saját magunk szabta egyedi célokra épít, ez igenis fontos!”
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
