Már térítem az eltévelyedett száraz novemberezőket!

„Nem fogom bírni hónap végéig! Te tartod még?” – írt rám tegnap kétségbeesetten egy száraz novemberező barátom, akivel úgy két hete futottam össze, és akkor még ő tűnt az elszántabbnak. Érdekes, nekem az eleje volt a legnehezebb, most meg már egészen hozzászoktam az absztinenciához, de úgy tűnik, másoknak később jön el a holtpont.

Naná, hogy tartom még! – írtam vissza büszkén, mire jött a kiábrándító válasz: „Úgy betolnék egy üveg cabernet-t!” 

Mivel szívemen viselem a Száraz November társadalmi célját, gyorsan írtam, hogy NE! Pozitív üzenetként még beajánlottam az alkoholmentes Erdingeres kocsmát is, ahol a magyar viszonyokhoz képest kifejezetten jó sörszerű dolgot lehet kapni, ha már a borozásról kénytelen lemondani az ember. Nem sikerült rögtön meggyőznöm, cimborám szerint ugyanis az alkoholmentes sör olyan mint a guminő meg az e-cigi. 

Én nem tudom, még egyiket se próbáltam. „Az e-cigit még én sem” – jött a válasz barátomtól, aki egyébként sem az ízéért issza a sört, viszont józanul is végtelenül kreatív, ha a Száraz November megszegéséről van szó. Azzal jött ugyanis, hogy könnyű nekem, aki még október 31-én is ittam, de bezzeg az ő mája már október utolsó hetében is porosodott, szóval tulajdonképpen lassan ki is jön az egy hónap.

Na persze, szar duma! 

Mindenesetre misszionárius tevékenységemmel abszolút elégedett lehetek. Este ugyanis jött tőle még egy üzenet: „Bementem egy éjjelnappaliba aljas szándékkal. Aztán utolsó pillanatban meggondoltam magam... és kértem egy narancslét.”

Erre aztán elöntött a büszkeség. Én is narancslével szolidarítottam azokkal, akiknek nem az első száraz hét a legnehezebb, hanem az utolsó.