Három könyv, amely világsiker lehetett volna, ha nem Erdélyben írják. Csakhogy ezek a könyvek nem is születhettek volna máshol: kellett ehhez a nyolcvanas évek Romániájának irreálisba hajló világa, amely pont ezekbe az antiutópiákba kívánkozott.
„Három könyv, amely világsiker lehetett volna, ha nem Erdélyben írják. Csakhogy ezek a könyvek nem is születhettek volna máshol: kellett ehhez a nyolcvanas évek Romániájának irreálisba hajló világa, amely pont ezekbe az antiutópiákba kívánkozott. Nemrég újraolvastam a teljes Mandics–Veress opuszt – részben nosztalgiából, részben egy készülő Mandics György-nagyinterjúhoz –, és néhol felszisszentem, mennyi erős utalás, áthallásos történet felett siklott át óvatlanul a cenzúra, a tudományos fantasztikum leple alatt. („Ja, a sci-fi, az más!”) Mellesleg ezekből a könyvekből kötetenként 150 ezret nyomtattak anno, és ma már antikváriumban is nehéz fellelni egy-egy példányt. És mióta Mandicstól megtudtam, miről szóltak volna a »Heraklida-ciklus« következő kötetei, még inkább sajnálom, hogy nem készülhetett több a sorozatból...”