Belépő szint a science fiction világába, alacsonyan hagyva a lécet, amin már a második olvasással könnyedén túl lehet lendülni.
„Maga a cselekmény interjúk és naplóbejegyzések füzére, akár egy novelláskötet. Láttunk már ilyet, elég csak a rossz hírű Robokalipszisre vagy World War Z – Zombiháború című kötetre gondolni, igaz ez utóbbit nem olvastam (témája miatt pedig nagy valószínűséggel nem is fogom). S éppen a szerkesztési mód miatt válik a regény szerkezet nélkülivé. A rövid kis fejezetek nagy része egy-egy beszélgetés a titokzatos főnök, valamint más szereplők között, így alig akad hely a világépítésre. A jelenetszerű dialógusokat csak elvétve szakítja meg egy-egy leíró rész, azok is inkább egy-egy történés kivonatai. Ettől tűnhetne akár lendületesnek is, de ahhoz az kellene, hogy legyen alap, amin a cselekmény haladhatna lendületesen. A tördelést tovább rontja a két betűtípus használata a párbeszédeket felvonultató fejezetek során. Ugyanis a titokzatos főnök olyan fontos, hogy saját betűtípussal kérdez. Egyszerűen kizökkenti az olvasót ez a váltakozás. Egy tisztességes történetvezetés során mindig tudnánk, hogy éppen kinek a mondatait olvassuk, nem lenne szükség ilyen eszközre. Az így kialakult epizodikus jelenetek sokasága következtében nincs íve a cselekménynek. Nincs felépítve a történet, nincs egyre fokozódó feszültség, sokáig nem is nagyon tudtam, hogy kiért vagy miért is kellene aggódnom az olvasás során. Neuvel felsorakoztatott több problémát is, amiken aztán így vagy úgy, de túl egyszerűen lendül át.
További probléma a szereplők súlytalansága. Alig egy napja fejeztem be a könyvet, mégis újra bele kellett lapoznom, hogy emlékezzek minden névre, pedig nem sok szereplőt mozgat az író. Ez részben a már említett szerkezetnek köszönhető, részben a tetteik megalapozatlanságának és sekélyességüknek tudható be. A legösszetettebb jellem a titokzatos főnök, de ő is csak a titokzatossága miatt, az pedig, hogy az egész földi civilizációt megrengető felfedezés közben egy szerelmi háromszög alakuljon ki, már-már a young adult irodalom nagykönyvébe illő klisé. Nem kell minden könyvnek megreformálni a saját zsánerét. Nem kell az újdonság erejével ható ötleteket bedolgozni a történetbe. De annyi azért elvárható, hogy ha már jól ismert kliséket használva alakítja a történetet Neuvel, jól keverje azokat. Sajnos ebben az esetben egy az egyben átvett bizonyos elemeket más sci-fi alkotásokból, nélkülözve minden törekvést az eredetiségre.”
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
A neves amerikai lap rendületlenül hitetlenkedik.
Pedig nem akármiért utzott Putyin elnökhöz a szlovák kormányfő.
