Ha annyi pénzem lenne, ahányszor egy bölcsész büszke volt rá, hogy nem ért a matematikához; vagy ahányszor egy reáltagozatos megkérdőjelezte a filozófia értelmét úgy általában, valószínűleg gazdag lennék. Gimnazista koromban nálunk reál-, matek- és humán osztályok voltak, az ennek megfelelő kiemelt óraszámokkal, és hát ebben az útkereső korban mindenki szereti magát meghatározni valamivel, vagy valamivel szemben. A matek gyűlölete talán a legáltalánosabb, de reálos érdeklődésű fiatalok számára nyilván az irodalom tűnik felesleges időtöltésnek. Pedig.
Nyilván nem én vagyok az egyetlen „bölcsész”, aki aztán élete egy későbbi szakaszában döbben rá arra, hogy – bár ez a középiskolai órákon nem derült ki – a reáltudományok nem hogy érdekesek, de kifejezetten fontosak. Főleg akkor, ha az ember science fictiont olvas, ahol gyakran fut bele matematikai/fizikai/biológiai spekulációkba, és hirtelen azt sem tudja, hogy mit kezdjen ezekkel a fogalmakkal. Most már nincs visszaút az iskolapadba, hogy elsajátítsuk az alapokat. És nem egy reálos érdeklődésű kollégát ismerek, aki a filozófia tanulmányozását sokáig romkocsmában merengő hippiskedésnek látva döbben rá arra, hogy ez a tudományág bizony nem csak a világ alkoholmámoros hajnali megfejtését takarhatja, hanem alapvető és súlyos befolyással van az ő szeretett tudományágára is.
Szóval ez alakalommal szeretnénk felszólalni a szakbarbárság ellen, és ezzel együtt útmutatót adni a reáltudományokhoz a science fiction néha ijesztő tájain kóborlóknak, akiknek hozzám hasonlóan sokkal jobb dolguk volt, minthogy figyeljenek a természettudományos órákon. A Moly népét kérdeztük arról, mit érdemes a kezünkbe venni, ha (viszonylag) könnyedén meg akarjuk érteni a tudományos világ különböző szakágainak mai állását.
Játékok a végtelenekkel
Kezdjük talán a matematikával, mivel legalább annyira alapvető minden más tudományág szempontjából, mint az imént említett filozófia. Egy hozzászóló kedvesen Obádovics Gyula klasszikus Matematika című tankönyvéhez irányított minket, de van egy olyan érzésünk, hogy nem a nyolcszász oldalas terjedelem fogja meghozni az ódzkodók kedvét a számokhoz. Sokkal inkább kedvcsinálónak tűnik Péter Rózsa Játék a végtelennel című kötete, amit kifejezetten „nem matematikus érdeklődésű intellektuális embereknek” szánt.