Nőnek a virtuális valóságban megismerendő világok határai. Egy korlátozó tényező azonban máris jelentkezik: hogyan szimuláljuk legjobban a nagy nyílt tereket, ha tényleges tartózkodási helyünkön kevés a tér? Elég nehéz elhagyatott tengerparton sétálni, ha a szobában négy lépés után falba ütközünk.
Japán kutatók erre a problémára találtak megoldást, a végtelen virtuális folyó érzetét keltő „Visuo-Haptic” (vizuális-tapintás) VR-élményt. A trükk, hogy a végtelen valójában egy 4,8x6,7 méteres „játéktér.”
Az „átirányított séta” technika elhiteti a felhasználóval, hogy egyenes vonalon mozog, miközben kicsi kanyart tesz meg. A kanyar teljes körbe vetítve kelti a végtelen tér érzetét, ahol az örökkévalóságig bolyonghatunk, és közben egyszer sem megyünk neki falaknak, miközben azt sem tudjuk, hogy körkörös mozgást végzünk. A vizuális és tapintásérzet kombinációja ugyanis olyan erősen megváltoztatja a térérzékelést, hogy a rendszer hatékonyan le tudja csökkenteni a végtelen ideig tartó gyalogláshoz szükséges tér méretét.
Egyelőre azonban kell még hozzá fal, amit a felhasználónak meg kell érintenie, de hamarosan jöhet a fal nélküli változat.