Mint azt a Mandiner.bor többször is megírta már, portréfilm készült Szepsy Istvánról A szeretet mint tőke címmel. Tallián Hedvig és Tóth Gábor 50 perces dokumentumfilmje arra tesz kísérletet, hogy bemutassa Mád, Tokaj-Hegyalja és egyben hazánk leghíresebb borászát a szélesebb hazai közönségnek. Az egyik alkotót, Tallián Hedviget kérdeztük.
*
Sokan meglepődtek, köztük én is, hogy ismert borújságíró és borszakértő létedre jó fél éve elhatároztad, hogy még csak egy korty bort sem fogsz fogyasztani. Mi ennek az oka?
Kérlek tisztelettel, 7 hónap és 8 napig nem ittam. Kóstolni nyilván kóstoltam, de szigorúan mindig kiköptem a bort, alkohol így nem szívódhatott fel. A szervezetnek néha szüksége van a pihenésre. A karácsony körüli időszak mindig nagyon sűrű. Év vége táján kétszer is voltunk Londonban Forczek Ákoséknál, a párom borkereskedő barátjánál, évfordulókat is ünnepelni. A világ legjobb borait öntögettük magunkba. Úgy voltam vele év elejére, hogy ha nekem még egy kortyot le kell nyelnem, az már a vég.
Persze nem lerészegedésről van szó, csak a konstans alkoholfogyasztásról. Nekem egyébként könnyen megárt. Így hát azt mondtam, most megállok. Ilyen drasztikusan. Innentől pedig már önfegyelem kérdése az egész. Húsvétig rá tudtam fogni a böjti időszakra, de toltam tovább. Három-négy hónapig kifejezetten jól is esett nem inni. Amikor pedig már látszott, hogy hamarosan elkészül a filmünk, azt mondtam: ha a főhős rábólint, újra iszom.
Rá is bólintott. Mi volt az első bor, amit fogyasztottál?
Azt mondtam Szepsy Istvánnak, hogy csak akkor kínáljon meg a film után, ha tetszett. Megkínált. A Percze Élményközpont házbora volt kéznél, az is Szepsy. Aztán persze Szepsy Szent Tamást is ittunk.
Ezt hívják erős kezdésnek. Mióta kezdett el érdekelni a bor, honnan ez az érdeklődés?
Villányhoz kötnek az első borélmények, Bock Józsefnél kóstoltam először. Elég nagy élményt jelentettek vastag, nagy testű borai a korábban ismert híg borokhoz képest. Közéleti újságíróként dolgoztam akkoriban. Egyszer csak felkért az akkor még Decanter néven futó VinCE Magazin, hogy hozzak egy Szepsy-portrét. Azóta is én írom tele az Amiért élek rovatot. Politikai újságíró tapasztalatommal pedig világossá vált: a borászok azok, aki valóban ezért az országért dolgoznak. Munkájuknak csak a végterméke a bor. Ami közben történik, az sokkal fontosabb. A bor katalizátor és messze hat. Szeretetre méltó karakter mind. Ők az országépítők.