Játékokhoz ügyetlenek az érintőképernyők

A finn Aalto Egyetem kutatói új elmélettel álltak elő arról, hogy komoly gamerek miért kerülik az érintőképernyőt, miért esetlen érintőképernyőn például zongorázni.

A közhiedelem szerint a valódi gombok hiánya a kritikus pont. Egy másik vélekedés alapján az érintőképernyők lassúsága a probléma. Egyik sem igaz.

A kutatócsoportok arra kérte a tesztalanyokat, hogy a célpont megjelenésekor suhintsák meg a kijelzőt. Az adatok jelentős különbséget mutattak a valódi gombok és az érintőképernyő használata között. Rendszeresen visszatérő, matematikailag leírható mintát találtak a tevékenységre fordított idő kezelésében.

Az elmélet alapján három hibaforrás nehezíti meg az érintőképernyőkkel kapcsolatos időzítést.

Az ujjak nincsenek állandó távolságra a felülettől, mindig mozognak, és a legkisebb elmozdulás is akadályozza a pontos időzítést. Valódi gomboknál azért nem létezik ez a hibaforrás, mert ujjainkat mindig rajtuk tartjuk.

Amikor az ujjak a felülethez érnek, az idegrendszernek nehézséget okoz, hogy mikor „regisztrálja” a bevitel tényét. Szoftverek az első érintésnél észreveszik, a felhasználó viszont nem érzékeli ezt az eseményt, és így nem is tudja előrejelezni.

Miután a képernyő „érzékelte” az érintést, az alkalmazásban fel is kell dolgozni. Ez egyes esetekben tovább tart, ami újabb késleltető tényező.

A felhasználói teljesítmény akkor javulhat, ha az érintés jobban előrejelezhető. Az időteljesítmény akkor javul jelentősen, ha például a képernyő felszínének minél nagyobb részét érintik meg az ujjak.

A kutatás azt sugallja, hogy játékok esetében az érintőképernyők soha nem fogják legyőzni a fizikai gombokat. Változik az ujjak által megtett távolság, és így nehéz bármit is előrejelezni.