Alejandro González Inárritu duplázott: az Amerikai Filmrendezők Céhének fődíját ezúttal A visszatérő című filmért érdemelte ki. A Saul fia ezúttal nem nyert a kategóriájában.
Idén is Alejandro González Inárritu mexikói filmrendező nyerte el az Amerikai Filmrendezők Céhének (DGA) fődíját. A rendezők céhe tavaly is a mexikói filmrendezőnek ítélte oda nagy presztízsű díját a szatirikus hangvételű Birdman avagy A mellőzés meglepő ereje című filmjéért, amely 2015-ben elnyerte az amerikai filmakadémia Oscar-díját a legjobb film és a legjobb rendezés kategóriában. Három héttel az idei Oscar-gála előtt osztották ki díjaikat szombaton Los Angelesben az amerikai film- és televíziós rendezők. A DGA ítélete az utóbbi 12 díjszezonban 11 alkalommal jelezte helyesen előre a rendezői kategória Oscar-díját, és a céh történetében csupán hétszer fordult elő, hogy az általa legjobbnak ítélt rendező abban az évben nem kapott Oscar-díjat.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
