Olyan lázadás volt Amerikában, ami mindenki életét meg fogja változtatni
Így vagy úgy, de sikerült újra olyan helyzetbe hozni magunkat, hogy alkalmazkodnunk kell. Varga Mátyás Zsolt írása.
Napjaink egyik legnagyobb hatású robotikusa közösségi gépeket fejleszt, és elsősorban az ember-robot kommunikáció érzelmi oldalát vizsgálja. Kölcsönös empátia nélkül ugyanis nincs hatékony interakció.
Cynthia Breazeal, az MIT Médialaboratórium Személyi Robotok Csoport alapító-igazgatója régóta foglalkozik szociálisan intelligens robotok fejlesztésével, többek között az ő munkája volt az ezredforduló legérzelmesebb robotgyereke, Kismet.
Új projektje, Jibo társ és asszisztens legyen, Haver pedig találkozókra és eseményekre emlékeztet, miközben az otthoni tevékenységeket is ellenőrzés alatt tartja.
Breazeal közösségi robotjainak rendeltetése, hogy érzelmet és empátiát is mutassanak a humán kommunikációs partner felé.
Egyre jobbak ezen a téren.
A kutató arra keresi a választ, hogy a robotok hogyan értelmezik az embert, és az ember megbízik-e, kényelmesen érzi-e magát amikor ezekkel az eszközökkel érintkezik.
„Mik azok az emocionális, személyek közötti interakciók, amelyek lerakják az összes kommunikáció alapjait?” – teszi fel a kérdést.
Nem gondolja, hogy a robotokkal való interakció helyettesítené az emberi kapcsolatokat, viszont az ember nyugodtan tekinthet háziállatként vagy kedves ismerősként ezekre a gépekre.
„Nem akarom lebecsülni a humán tapasztalatot, de újra kell gondolni, át kell értékelni, hogy mit jelent embernek lenni. Hogyan hozhatunk létre minket támogató technológiákat?” – elmélkedik.