A tudás és a hülyeség autonómiája
A magyar tudományos kutatói hálózat ökoszisztémáját a HUN-REN fogja össze, amely az Országgyűlésnek benyújtott tervezet szerint sajátos jogállású intézményé válik.
A bronzkorig vezette vissza az indoeurópai mesekincs egyes darabjait egy antropológus és egy folklorista, amelyek így régebbiek lehetnek, mint a Biblia vagy a görög mítoszok. Korábban úgy gondolták, hogy ezek a mesék a lejegyzésük előtti időszakban keletkeztek, a két kutató viszont most egy fajok evolúciójánál használatos ábrán vezette le a mesekincs alakulását.
Biológiai módszerrel térképezte fel az indoeurópai mesék családfáját a folklorista Sara Graça da Silva (New University of Lisbon) és az antropológus Jamshid Tehrani (Durham University) – írja a Tor.com. A kutatók egy olyan ábrát használtak az elemzéshez, mint biológiában a fajok evolúciójának ábrázolásához szokás. A kutatásban 76 indoeurópai tündérmese eredetét fejtették fel. Így jutottak el az ötezer éves történetekig, amelyek még az indoeurópai nyelvcsalád nyugati és keleti ágának szétválása előtt, mintegy öt-hatezer éve születtek, így tehát idősebbek a görög mítoszoknál és a Bibliánál.
A kutatás szerint igencsak ősi történet például a Szépség és a Szörnyeteg, illetve a Rumpelstiltskin, de náluk is idősebb a kovács és az ördög története, amelyet már öt-hatezer éve mesélhettek egymásnak az emberek. A történet szerint a kovács megegyezik az ördöggel: ő a lelkét adja, az ördög pedig cserébe azzal a képességgel ruházza fel, hogy bármit össze tudjon hegeszteni. Ezután a kovács túljár az ördög eszén, és összehegeszti a földdel, így kényszerítve az ördögöt, hogy visszaadja a lelkét.
A kutatás teljes szövege itt érthető el.