Van szabad akaratunk?

A kutatást a Charité Bernstein Számítógépes Idegtudományi Központ és a Berlini Orvostudományi Egyetem végzi.

Benjamin Libet, a Kaliforniai Egyetem idegtudósa az 1980-as évek elején végzett kísérleteket a szabad akaratról. Megállapította, hogy például a mozgási szándék öntudatlanul alakul ki, és a „szabad akarat” csak tudatos vétó formájában jelentkezik, ami nagyjából annyit jelent, hogy „szabadon nem akarom.”

A Bernstein Központban ezt a „szabadon nem akarom” részt tesztelték. Fejlett technikai apparátussal mérték, hogy a mozdulatokra vonatkozó „készenléti potenciál” beindulása után képesek vagyunk tudatosan leállítani ezeket a mozdulatokat, vagy sem.

A résztvevőket megkérték, hogy számítógéppel „párbajozzanak,” miközben elektroenkefalográffal (EEG) figyelték az agyukat. Speciálisan betanított komputernek az EEG adatokat felhasználva kellett előrejelezni, mikor tesz mozdulatot az alany (így játszva át az embert). Mihelyst az agyhullámok mérése mozgási szándékra utalt, a kutatók a gép javára manipulálták a végkimenetet.

Az alapötlet szerint, ha az alanyok nem jelezhetők előre, bizonyíték arra, hogy cselekedeteiket sokkal tovább tartják kontroll alatt, mint korábban hittük.

Jó hír, hogy képesek voltak megvalósítani ezt, a döntéshozási folyamatban viszont létezik egy pont, ahonnan „nincs visszatérés.” Utána már lehetetlen megakadályozni a mozgást.

„Döntéseink nincsenek kitéve tudatlan és korai agyhullámoknak. Aktívan részt tudunk venni a döntéshozási folyamatban, és képesek vagyunk megszakítani mozdulatokat” – jelentette ki a kutatást vezető John-Dylan Haynes.