Rajk László a film különleges perspektívájával és eredeti látásmódjával kapcsolatban kifejtette, hogy a filmtörténet látványvilágát három részre osztaná: az elsőben a Ben Hur-jellegű filmek készültek hatalmas díszlettel, amit láttak a színészek, a rendező és a közönség is. A másodikban emberek kék vagy zöld dobozban dolgoztak, a rendező és a színészek nem látták a díszletet, csak a néző, a harmadik szakasz pedig, ami most elkezdődött, ennek éppen a fordítottja: a díszletet a rendező, az operatőr, a színész látja, a közönség viszont nem.
„A filmtörténet egy olyan szakasza indult el, amikor igazán érződik a filmkésztés 'sajátszerűsége'. Ez a film bizonyítja, hogy az emberi arcjáték, az emberi testmozgás, a hangok, zörejek, kiáltások hozzásegítenek ahhoz, hogy megértsük ennek a szörnyű halálgyárnak a tereit. Tényleg olyan szakasz a filmes látványvilágban, amikor minden együtt működik, és elmondható, hogy a filmkészítés csapatmunka, mindenkinek a tudására szükség van ahhoz, hogy egy ilyen film készülhessen” – foglalta össze Rajk László.
Sok fiatalnak készült a film
Sipos Gábor, a Saul fia egyik producere elmesélte, hogy a film alkotói, akik nemrég tértek haza Los Angelesből a Golden Globe-díj átvétele után, francia pezsgőt bontottak, és együtt drukkolva várták az Oscar-jelölések bejelentését. Mint fogalmazott, a jelölést a legnagyobb megtiszteltetésként értékelik.
Az MTI-nek azt mondta: pillanatnyilag a Saul fia sikere szakmai pályafutásának legnagyobb csúcsa. „Amikor először láttuk az összevágott verziót, felhívtuk a rendezőt, és azt mondtuk neki: egy gyémánt van a kezünkben, csak tudnunk kell vele élni. Az gondolom, az alkotói csapat az első pillanattól teljes hittel és nagyon nagy odafigyeléssel dolgozott a filmen. Sok fiatalnak készült, reméljük, hogy valóban nemzedékekre lesz nagy hatással.”