Szűkebb és tágabb környezetünk infokommunikációs képességekkel ellátott tárgyai hatalmas hálózatban kapcsolódnak össze, és végzik tőlünk függetlenül napi munkájukat: adatokat gyűjtenek, továbbítanak. A városi közlekedéstől a környezetvédelemig, a medicinától a háztartási berendezésekig, mezőgazdasági alkalmazásokig az élet minden területét behálózó „intelligens tárgyak” szövevényes rendszere az információs forradalom következő állomása.
Minden mindennel összeköttetésben áll
A világháló túlnő számítógépen, okostelefonon, televízióba, autóba, szinte az összes tárgyba „beleköltözik.” Ez a dolgok internete (Internet of Things, IoT), beágyazott elektronikával, szoftverekkel, szenzorokkal és internetkapcsolattal rendelkező objektumok („dolgok”) hálózata. Minden egyes eleme a beágyazott számítógép miatt egyedileg azonosítható, rendelkezik IP-címmel. Lehetővé teszi a tárgyak meglévő hálózati infrastruktúrán belüli távoli érzékelésüket és vezérlésüket, amellyel felgyorsítja fizikai valóság és számítógépes rendszerek közvetlenebb integrációját.
Az IoT különféle infokommunikációs trendeket hoz közös nevezőre: méretcsökkenést, vezeték nélküli kapcsolódást, a tárolási lehetőségek és az elemek élettartamának növekedését. A sok összekapcsolt technológia közül a szenzorok a legfontosabbak, az IoT elképzelhetetlen nélkülük. Az állapotukról tájékoztatást adó, esetenként a környezettel interakciókat folytató parányi műszerek felderítik és mérik személyek helyváltoztatását, hőmérsékletet, fényt, stb., a hűtőszekrénytől, egészség-figyelő eszközöktől, állatokba ültetett chipektől az intelligens otthon vagy a parkoló kütyüiig a „buta” tárgyakat ők alakítják át adatgeneráló „dolgokká,” nélkülük nem fejlődhetnének például lakásunkat automatizáló, életünket kényelmesebbé tevő információs ökoszisztémává. Összekapcsolt rendszerük olyan fejlett alkalmazások kivitelezésében segít, mint például a különféle „intelligens város” projektek.
A fogyasztókat a hálózat részeibe ágyazott kommunikációs, információgyűjtő- és egyre több esetben feldolgozó-képességgel segíti a döntéshozásban, míg a kifejezetten üzleti célú Internet of Business Things (IoBT) a céges világ adatainak összegyűjtésével folyamatok optimalizálásában, átláthatóbbá tételében támogat vállalatokat.
Kezdetek
Az Internet of Things kifejezést az MIT Auto-ID Központjának társalapítója, az RFID-ra (rádiófrekvenciás azonosításra) és más szenzorokra világszabványt kidolgozó angol Kevin Ashton használta először, 1999-ben. Internet és RFID összekapcsolását értette rajta.
Abból indult ki, hogy a számítógépes rendszerek szinte teljesen az embertől függenek. Mi hozzuk létre, gyűjtjük össze és rögzítjük az adatokat: „a hagyományos internetdiagramok szervereket, routereket stb. ábrázolnak, de a legtöbb és legfontosabb routert, az embert kihagyják. Komoly problémát jelent, hogy időnk, figyelmünk és hatékonyságunk korlátozott, és mindezek következtében nem teljesítünk elég jól, ha a való világ dolgairól kell adatokat összeszedni.”
Mivel minden számítógépeken történik, mi lenne, ha a rendszerek saját maguktól, emberi segítség nélkül gyűjtenék az információt? Ashton szerint ezt kellene biztosítani számukra, RFID- és szenzortechnológiával az ember által bevitt adatok korlátain túllépve, egymás között kommunikálva figyelnék, azonosítanák és értenék meg a világot.
Ashton ma különösen úgy látja, hogy a tárgyak internetében talán az internetnél is nagyobb potenciál rejlik. És persze az eredeti elképzelésben szereplő RFID-s megoldásnál is, ráadásul a kivitelezéshez használt mai módszerekben (wifi, az IoT jövőjéhez nélkülözhetetlen IPv6 stb.) szintén több a lehetőség, különféle protokollokra és rengeteg alkalmazásra vonatkozik. A masszívan párhuzamos IoT elvileg korlátlan méretű és az átlag-felhasználót körülvevő ezer-ötezernél lényegesen több tárgyi elemet tartalmaz.
Jövő és jelen
A Gartner technológiai elemző és tanácsadó cég szerint az IoT 2020-ban közel 26, az ABI Research szerint 30 milliárdnál több, más szekértői vélemények alapján 50 milliárd vezeték nélkül kapcsolódó objektumból állhat. A Pew Research Center felmérésében a megkérdezettek 83 százaléka szerint 2025-re terjed el mindenhol a beágyazott technológiák mellett a viselhető infokommunikációs eszközökre és a kapcsolódó dinamikus rendszerekre is kiterjedő dolgok internete, ami egyben a „dolgok felhője” (Cloud of Things) is lesz.
Közép- és Kelet-Európában 2015-ben kapott nagy lendületet az Informatikai Vállalkozók Szövetsége (IVSZ) stratégiájában kulcsfontosságú, a következő években (az IDC szerint) a régióban Magyarországon leggyorsabban növekvő IoT.
Az IVSZ 2014-ben alakult IoT munkacsoportjának elsődleges célja, hogy az egyes részterületeken kompetens cégeket összehozza, és segítse EU-s k+f forrásokért pályázni, valamint a nemzetközi piacon is versenyképes termékeket, szolgáltatásokat fejleszteni.
(Cikkünk a „dolgok internetét” bemutató sorozat első része.)
Az Euronews oldalán írt vendégcikkében a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette: a novemberi kettős európai csúcstalálkozó bizonyította, Magyarország nincs diplomáciai elszigeteltségben.
Hazánk a gazdasági semlegesség stratégiáját követve kapcsolódási pont lehet az európai és az ázsiai piacok között.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
A versenyképesség helyreállítását célzó nyilatkozat elfogadása új lendületet adhat a kontinens gazdaságának.
Egy német szakértő pontokba szedve sorolta fel a válság lehetséges okait.
Az Európai Unió gazdasági versenyképességének jövőjét megalapozó sürgős cselekvési tervet fogadtak el a nyugati szövetségi rendszer legnagyobb találkozóján Budapesten.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
