Az IoT különféle infokommunikációs trendeket hoz közös nevezőre: méretcsökkenést, vezeték nélküli kapcsolódást, a tárolási lehetőségek és az elemek élettartamának növekedését. A sok összekapcsolt technológia közül a szenzorok a legfontosabbak, az IoT elképzelhetetlen nélkülük. Az állapotukról tájékoztatást adó, esetenként a környezettel interakciókat folytató parányi műszerek felderítik és mérik személyek helyváltoztatását, hőmérsékletet, fényt, stb., a hűtőszekrénytől, egészség-figyelő eszközöktől, állatokba ültetett chipektől az intelligens otthon vagy a parkoló kütyüiig a „buta” tárgyakat ők alakítják át adatgeneráló „dolgokká,” nélkülük nem fejlődhetnének például lakásunkat automatizáló, életünket kényelmesebbé tevő információs ökoszisztémává. Összekapcsolt rendszerük olyan fejlett alkalmazások kivitelezésében segít, mint például a különféle „intelligens város” projektek.
A fogyasztókat a hálózat részeibe ágyazott kommunikációs, információgyűjtő- és egyre több esetben feldolgozó-képességgel segíti a döntéshozásban, míg a kifejezetten üzleti célú Internet of Business Things (IoBT) a céges világ adatainak összegyűjtésével folyamatok optimalizálásában, átláthatóbbá tételében támogat vállalatokat.
Kezdetek
Az Internet of Things kifejezést az MIT Auto-ID Központjának társalapítója, az RFID-ra (rádiófrekvenciás azonosításra) és más szenzorokra világszabványt kidolgozó angol Kevin Ashton használta először, 1999-ben. Internet és RFID összekapcsolását értette rajta.
Abból indult ki, hogy a számítógépes rendszerek szinte teljesen az embertől függenek. Mi hozzuk létre, gyűjtjük össze és rögzítjük az adatokat: „a hagyományos internetdiagramok szervereket, routereket stb. ábrázolnak, de a legtöbb és legfontosabb routert, az embert kihagyják. Komoly problémát jelent, hogy időnk, figyelmünk és hatékonyságunk korlátozott, és mindezek következtében nem teljesítünk elég jól, ha a való világ dolgairól kell adatokat összeszedni.”