„Követi a Szomszédok ismétléseit a tévében?
Nem. Persze szoktam látni, hogy megint megy valahol, amikor nyomogatom a távirányítót. Hogy még mindig ekkora sikere van: egy csoda. Mondhatom, hogy nagyobb sikert élek meg vele, mint régen. Olyan fiatalok jönnek oda hozzám, akik nem is éltek még akkor, amikor a Szomszédokat elkezdtük. Verebély Iván – akivel a főiskolán találkoztam utoljára – nemrég felkeresett telefonon, és azt mondja nekem, hogy a fia násznagy lesz a barátja esküvőjén, és a fiatalok azt szeretnék, ha én mint Janka néni mondanék nekik videóról egy köszöntőt. És akkor eljöttek ketten videózni hozzám, én meg adtam nekik hideget-meleget, ami belefér: »Meg vagytok ti őrülve, hogy most házasodtok? Úgyis elváltok, minek ez a cirkusz?« (nevet)
És tetszett nekik?
Imádták. Azok a kollégáim, akik úgy érzik, hogy ők már kinőtték a Szomszédokat – vannak ilyenek, de nem akarom megnevezni őket –, sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért vállalok ilyeneket, és ezen én mindig csodálkozom. Az ember nem felejti el azt, hogy annak köszönheti a népszerűségét és az ismertségét. A színházban hiába lépek fel folyton telt házak előtt, akkor sem ugyanaz. Egyszerűen nem látnak annyian. Ha ennyi év után az emberek még mindig emlékeznek Jankára, az azt jelenti, hogy ez jó volt, nem?
Janka karakteréről elmondhatjuk, hogy ön alkotta meg?
Neeeem. Jankát Horváth Ádám írta meg, és ő volt a legellenszenvesebb figura. Lopott, ivott, nagy pofája volt, mindenbe belekotnyeleskedett, mégis rengetegen szerették, sőt szeretik a mai napig is.
Soha nem nézi vissza magát a tévében?
Csak olyankor ragadok ott, amikor egy-egy olyan kedves kollégámat láthatom, aki már nincs köztünk. És akkor megsiratom. Az ország szinte összes színésze megfordult a Szomszédokban. És ami a különbség a mostani sorozatok és a Szomszédok között, hogy akkoriban még nem a járókelők játszották a szerepeket, hanem igazi színészek. Elismerem, hogy vannak nagyon tehetséges járókelők, akik tudnak jól hangsúlyozni, de a színészet akkor is egy szakma, amit meg kell tanulni. Tanulás nélkül én sem tudtam volna a legellenszenvesebb karaktert az egyik legnépszerűbbé tenni.”