Látni a láthatatlant

Az emberi szem egy csodálatos eszköz, de nem képes mindenre, hiszen az amit mi fénynek nevezünk és tulajdonképpen látunk csak az elektromágneses spektrum azon része, amit  szemünk érzékelni tud. Az emberi szem 390 és 750 nanométer hullámhosszak közé eső elektromágneses sugárzást képes csak érzékelni, ez a 790-400 terahertz (THz) közötti frekvenciaértéket jelenti. Igaz az agyunk többet „lát”, hiszen a színek keveredéséből álló rózsaszínt és lilát is meg tudja különböztetni. Hogy miért ezen a hullámhossztartományban lát csak az ember annak a földi légkör és az evolúció az oka, erre a tartományra lett érzékeny a látószervünk a fáról való lejövetelünk és eszmélésünk során. Így nem látjuk a Wi-Fin működő berendezések fényét sem, kivéve, ha az Architecture of Radio programot fel nem telepítjük valamilyen kütyünkre.

Mit láthatunk vele? A routerünk hogyan sugározza a Wi-Fi jeleket, ez egy panelben elég érdekes lehet, mert látni  a szomszédok cuccait is. Ha ügyesek vagyunk még a műholdat is a fejünk fölött elhaladva el lehet kapni vele, ugyanis a program egy halom GPS koordinátához kapcsolódó hivatalos sugárzó állomás adatbázisát is tartalmazza. Nem kell megijedni, ez a cucc nem helyettesíti a spéci Wi-Fi tesztelő appokat, a rádióhullámokat csak „művészi” módon vizualizálja számunkra. Nem is értik sokan miért is kerül ez pénzbe, de az élvezetért, hogy lássuk a Wi-Fit nyilván fizetni kell, gondolták a fejlesztői. De ez következik abból is, hogy gyakorlatilag az Architecture of Radio Richard Vijgen holland dizájner kiállításához kapcsolódó műalkotás lenne eredetileg, amit a Center for Art Karlsruhe-i német kiállító terébe álmodott meg nagyban, de annyira sikeres lett, hogy mobil alkalmazásként is piacra dobták a nép nagy örömére. Ott meg is lett magyarázva mire is való: a láthatót mindig el akarjuk rejteni, de közben az egész technológiai kultúránkat a láthatatlanra építettük fel, a pontos idézet valószínűleg a Mátrix című filmből származhatna: