Daniel Craig vagyok, nagypofájú

„Tudsz esetleg biztosat mondani, hogy akkor most felvágod az ereidet, vagy visszatérsz még egyszer a Bond-szerepbe?

Biztosat nem tudok mondani. Tényleg. Azt veszem észre, hogy folyamatosan meg kell védeni magam egy olyan cikk miatt, ami annyit ért el, hogy egy bizonyos, programajánlókkal teli újság eladásait megnövelte.

Ebben a filmben viszont producer is voltál; gondolom, sokkal nagyobb érdekeltséged van ebben az egészben.

Tudom, hogy ki akarsz húzni belőlem egy választ, de nem fog menni, mert nincs erre válaszom. Mert még nem gondoltam rá, őszintén mondom. Abban a bizonyos cikkben egy nyolc hónapos forgatás után két nappal kérdeztek meg arról, hogy akarok-e még Bond lenni. Ajánlom mindenkinek, hogy ilyenkor próbáljon meg egy épkézláb választ adni. Akarok abban a pillanatban megint Bond-lenni? Abban a pillanatban inkább felvágtam volna az ereimet. Kibaszott röhejes volt az egész. De hát most egy ilyen korszakban élünk, az ember mond egy mondatot, az a mondat meg saját lábra kel. Le merem fogadni, hogy az emberek 99 százaléka, aki látta azt a mondatot, nem olvasta el a cikket. Ezt pedig sajnos nem tudom irányítani. Meg különben is: én is ember vagyok, meggondolhatom magam. Mind meg szoktuk gondolni magunkat. Naponta tízszer.

Elnézést, de muszáj megkérdeznem…

Még fel sem tetted a kérdést, de már elnézést kérsz?

Szóval legutóbb, a Skyfall idején azt mesélted, hogy még két filmed van hátra.

Én néha hazudok. Sajnálom, most nekem kell elnézést kérni. Nem mindenben szoktam hazudni, elég egyenes figura vagyok, de mindig előjön ez »a kérdés«. Én meg próbálom nem figyelembe venni.

Az őszinte válasz ez: nem tudom.”