Számokba fojtva

„Amit most elmondok neked, az szigorúan titkos egy hatalmas összeesküvés.Van egy befolyásos emberekből álló csoport, ami titokban irányítja a világot. Azokról a fickókról beszélek, akikről senki sem tud a fickókról, akik láthatatlanok. A felső 1%-nak az 1%-a, a fickók, akik Istent játszanak engedély nélkül.”
 

Az igazság szabaddá tesz

 A Mr. Robot a nyári uborkaszezon legjobb amerikai kibersorozata lett, úgy hogy rafinált módon átveri és megvezeti a nézőit folyamatosan. Sam Esmail látszólag társadalmi problémákat feszegetve próbálja elhitetni velünk, a közösségi média uralma idején az igazság szabaddá tehet minket. Közben kapunk egy halom filozófiának álcázott magvas gondolatot, mint a True Detective-ben. Egy hekkerdrámát megfűszerezve egy skizofrén elmében történő drogos utazással, így a sorozat végéig nem tudjuk ki a valóságos és ki a képzeletbeli főszereplő. Nem véletlen, hogy kultikus lett a sorozat, miközben rajongói várták a következő részeket már a különböző olvasatait próbálták felfejteni vad elméletekkel, melyek sorra csődöt mondtak a későbbiekben. Ehhez valószínűleg a stúdió marketing érdekei és a PR csapata is hozzájárultak, de a virginiai kettős gyilkosság is lendített a sorozathoz kapcsolódó hisztérián. A finálét kegyeleti okok miatt halasztották el, mert véletlenül pont egy olyan öngyilkosság szerepelt benne, mint ami a valóságban is megtörtént 28 évvel ezelőtt. Nem véletlen az sem, hogy a második évadot már a sorozat levetítése előtt berendelték, ami láthatóan komoly kihívások elé állították a rendezőt, hogy majd milyen cliffhanger-t is tegyen az évadzáróba.

Főhősünk Elliot Alderson (Rami Malek), aki egy Allsafe nevezetű IT-biztonsági cégnél dolgozik programozóként. Embergyűlölő, visszahúzódó és skizofrén alkat, aki mellesleg morfiummal oldja szociális zavarát, de ezt a szenvedélyét egy Suboxone nevű gyógyszerrel tartja kordában, már ameddig sikerül. A sorozat legelszálltabb szürrealista része az elvonási tünetek alatt képzeletbeli utazásának filmes megvalósítása, Luis Buñuel is megirigyelhetné. A paranoiás Elliot szórakozása az, hogy mindenkit meghekkel a környezetében. Sorra derülnek ki a képmutató és a hétköznapokban önmagukat piedesztálra emelő „irodai hősökről" mocskos kis titkaik, az elrejtett csontvázak gurulnak folyamatosan ki a szekrényekből. Elliot pedig egyfajta igazságosztóként segít másokon és buktatja le ezeket a szereplőket, persze kivárva a megfelelő dramaturgiai pillanatot mindig azért. Terítékre kerül így egy pedofil hálózatot üzemeltető indiai internet kávézólánc főnöke, a saját pszichológusa és annak a szeretője, a kollégái és mindenki gyakorlatilag, akivel kapcsolatba kerül a sorozat során.
 

„Mi vagyunk az fsociety. Évek óta figyelünk titeket. A szegények pénzügyi félrevezetése, kormányok korrumpálása, ártatlan, hétköznapi állampolgárok álcázott meggyilkolása. Mindez csak a profitért. Ezért határozta el az fsociety, hogy pusztulnotok kell. Rosszindulatúak és ellenségesek vagyunk. Nem alkuszunk. Könyörtelenek vagyunk. Nem állunk le mindaddig, amíg gonoszságotok minden csápját le nem vágjuk, szabadítsátok ki az embereket az adósrabszolgaság börtönéből, oszlassátok fel a vállalatotokat, eszközeiteket ajánljátok fel jótékony célra.” 

Túl jón és rosszon

Az unalmas hétköznapoknak akkor lesz vége, amikor felbukkan a színen Mr. Robot (Christian Slater), aki beszervezi egy grandiózus világmegváltó tervet megvalósítani akaró hekkercsapatba, az fsociety-be. Nem akarnak ők mást, mint a világ legnagyobb kibercégét, az E Corp-ot (Evil Corp néven emlegetik folyton folyvást a sorozatban) megfektetni (az általuk kezelt digitális pénzügyi adatokat teljesen megsemmisíteni), digitális forradalmat kirobbantva el akarják törölni így az emberek összes adósságát, hogy ezután mindenki tiszta lappal indulhasson és beköszöntsön a boldog Új Világrend. Nem véletlenül került terítékre Elliot, hiszen az Allsafe,-nek ahol dolgozik prémium ügyfele az E Corp véletlenül. Az új világrend be is köszönt a tizedik részben, de a főszereplő amnéziája miatt nem tudni pontosan hogyan is és kinek a megbízásából történt ez pontosan, igaz kiderül Mr. Robot és Elliot egy és ugyanaz a személy valójában.

A sorozat lényege a néző állandó narratív bizonytalanságban tartása, tulajdonképpen Elliot belső monológját hallhatjuk végig, melyek egy képzeletbeli baráthoz, vagyis hozzánk a nézőhöz szólnak valójában (mindenki benne lehet a tévében). Folyamatosan fikció és a valóság határán mozog a film, csak a tényleges hekkelési technikai metódusok adnak némi támpontot, hogy mi is történik a valóságban. A Mr. Robot savát és borsát amúgy sem ez a kissé elcsépelt történet adja, hanem az, hogy a hekkerek munkáját aprólékos részletességgel mutatják be, annyira, hogy a sorozatban lévő módszerek akár a valóságban is működnének. Még az Ashley Madison meghekkelése is bekerült a forgatókönyvbe a hitelesség végett, hogy életszagú legyen a közösségi médiás generáció számára is a történet. Különösen üdvös ez annak a függvényében, hogy már megszokhattuk az amerikai filmekben az IT megoldásokat meglehetősen nagyvonalúan és ostobán kezelik. Gondoljunk csak a CSI: Cyber sorozatra is, ahol 45 perc alatt szinte minden számítógépes csaláson alapuló gyilkosságot felderít látszólag néhány egérkattintással kivitelezve azt a nagymellű főszereplő. Azt viszont lehet tudni az egyszeri nézőnek is, ha egyszer egy weboldal forráskódjába belenézett, a hekkerek élete minden, csak nem éppen képernyőbarát. Ha tényleg a valós számítástechnikai történéseket vinnének filmre, a kutya sem nézte volna meg a Mr. Robotot.

„Egy világ, ami ábrándokra épült! Szintetikus érzelmek kapszulaformában, pszichológiai hadviselés reklámok álcájában, gondolatmódosító vegyületek ételek külsejével, agymosó szemináriumok a média köntösében, ellenőrzött, elkülönített buborékok a szociális hálózatok arculatában. Hogy ez igazi? Beszéljünk a valóságról? A századforduló óta köszönőviszonyban sincs az életünk a valósághoz. Kikapcsoltuk, kivettük az elemeit, génmanipulált kaján éltünk, miközben a maradékokat a civilizáció végtelenségig táguló kukájába dobáltuk. Márkásított házakban éltünk, amiket vállalatok védettek le, melyek zavaros számokra épülnek, amik le-fel ugrálnak egy digitális kijelzőn, bűvöletük pedig az emberiség a leghosszabb álmába ringatja.”

Éjjeli őrjárat

A hitelességet azért megpróbálták a fikcióhoz képest profin megvalósítani. Erre példa az, hogy az adatait Elliot a DeepSound neveztű programmal archiválja CD lemezekre. Hangfájlokba lesznek így átkódolva a meghekkelt személyek adatai (WAV és FLAC) és jelszóval is levédi őket. A DeepSoundot bárki letöltheti, az egyik legjobb szteganográfiás módszer manapság. Használja a ProtonMail-t is, ami egy svájci (a CERN-hez is köthető) böngésző alapú titkosított levelező rendszer, meghívásos alapon működik és alapból önpusztító leveleket generál, hogy a kommunikációnak az írmagja se maradjon fenn utána a hálózaton. Hardverben kulcsfontosságú lesz az E Corp adatmásolatainak megsemmisítésekor a Raspberry Pi mikroszámítógép, ezzel hekkelik meg és programozzák át a tároló helyiségekben a termosztátokat, hogy a szalagokon tárolt adatok a magas hőmérséklettől elolvadjanak. Egy igazi hekker csak Linuxot használhat, így a Mr. Robotban a tényleg profiknak szánt Kali Linuxot láthatjuk működés közben, rendes parancsokat és kódokat is ütnek be a terminálba, nemcsak parasztot vakítanak, mint a Mátrixban és a Hálózat csapdájában. Szerepel a sorozatban a valóságban is használt RFID és RSA SecurID megoldás is, törnek fel mobilt és jelszavakat John the Ripperrel is (igaz nem a valóságnak megfelelő ideig tart az). Feltörik egy börtön biztonsági rendszerét rendőrségi notebookra becsempészet Metasploit-al és Meterpreter használatával, de szerepel Social-Engineer Toolkit is és a FlyxiSPY, hogy a kocka nézők is teljesen elégedettek legyenek, vagyis, mint a netes oldalakból kiderül, jogosan kritizálhassák azért a sorozatot a fórumokon, hogy mit mismásoltak el valójában ezekkel a szoftverekkel kapcsolatban. Mellékesen remek ellenpontot hoz ezzel a geek-metódussal szemben az, a dílerek a közösségi médiát (Twitter és társai) használják meglehetősen primitív módon az anyag terjesztésére. 

Örök visszatérés

Visszatérve a sorozathoz nem kell a Filmvilág kritikusának lennie a nézőnek, hogy észrevegye ez nem más, mint egy hatalmas kollázs. Klasszikus filmek köszönnek vissza, mint az Amerikai Pszichó (Patrick Bateman itt egy svéd IT CTO aspiránsként tevékenykedik), a Taxisofőr, a Mechanikus Narancs és a Mátrix, de a Harcosok Klubja főhőse is hasonló disszociatív személyiségzavarral küzd, mint Elliot/Mr. Robot, és akkor még nem említettük az ikonikus Breaking Bad-et és a Szárnyas fejvadászt sem. Szőrös szívű mozirajongók valószínűleg sokadik áttekerés közben megannyi kultuszfilmből fedezhetnek fel részleteket. A digitális forradalom és az fsociety pedig elég szépen rímel az Anonymous-hekkercsapat tevékenységére és az Occupy Wall Street mozgalom eseményeire. A Mr. Robot kihasználja a közösségi média boldog farvizein nevelkedett és az örökké szóló digitális boldogságot ígérő Mark Zuckerberg szavait komolyan vevő fiatalok efemer szokásait. Szépen bemutatja a világot uraló E(vil) Corp-on keresztül mire képes a nagyvállalati „agresszív kapitalista kultúra" (nem véletlen a párhuzam az Apple-Facebook-Google szentháromsága között, de van Steve Jobs szakállas és meleg epigon is a sorozatban és Mark Zuckerberg hasonmás, de Sergey Brin és Larry Page doppelgängerei is feltűnnek nyomokban).

„Kedves testvéreim, itt az idő, hogy kinyissátok a szemeteket. Ha még nem ébredtél fel, a haszonszerzés és a rabszolgaság valóságából, amire már figyelmeztettünk, remélem ráébredsz, hogy hamarosan kifutsz az időből. A világ kormányai és vállalatai, nem akarják, hogy beszéljünk. Miért? Azért mert feltárjuk az igazságot. Leleplezzük a gazembereket. Kiűzzük a démonokat. Világ polgárai, azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Ha bármennyire is érdekel titeket, az álomból való ébredés, az elvesztett, megsérült, ellopott memóriátok helyrehozása, itt vagyunk nektek. Ránk támaszkodhattok. Mi vagyunk az fsociety.”

A burzsoázia diszkrét bája

A fekete kapucnis igazságosztó Elliot, a sorozat végére nemcsak embereket , de a társadalmat is meghekkeli. Az utolsó részben tapasztalt eufóriával viszont nem sokat tud kezdeni, hiányzik az önfeledt öröm a szabadság eljövetelekor és a vége főcím utáni mini jelenet, amikor Nero égő Rómáját emlegetik az E Corp főnökének klubjában is megkérdőjelezi az előző részek anarchista és szabad voltát, mintha valaki megrendelte volna ezt az egész fsociety hekket. Ugyan eltörölték mindenki hitelét, a bankkártyás fizetés megszűnt, de az Új Világrenddel valamit kezdeni is kellene, de ez majd csak a második évadban derül ki. Tudjuk addig jó, míg az utca embere Occupy Wall Street-et játszik Guy Fawkes maszkban (itt fsociety-sben), bankkártya nélkül nehezen elképzelhető, hogy a megszokott életszínvonalának eltűnése nem fogja majd sokkolni az antiglobalista utópia első hetében. Ezért nem is igen vehető teljesen komolyan a film magasztos és túlkarikírozott „felszabadító" üzenete. De ez lehet, hogy csak a rendező poénja, hogy érzékeltesse, ti itt csak egy filmet láttok és ilyen lenne a világ, ha minden filozófiának beállított maszlagot beszívnátok. Amúgy is Sam Esmail azt nyilatkozta, hogy van benne még tartalék akár 4-5 évadra is, kérdés majd a nézők is fogják-e bírni a gyűrődést.