Tíz napig Tokaj-Hegyalja lesz az otthonom. Amit azonnal megéreztem a borvidéken, az a friss levegő ereje. Az első napi célállomás Tállya.
Jenei Balázs tíz napig a tokaji borvidéket járja. Úgy döntöttünk — és azt reméljük —, hogy az olvasó számára is érdekesebb, ha élményeit naponta adagolva közöljük, már eleve a napló, mint műfaj miatt is, ami sokkal személyesebbé teszi az egészet. A bejegyzéseket a Tokajbéli víg napjaim címke alatt gyűjtjük mostantól. Jó olvasást!
*
1. nap – 2015. július 13. hétfő
Régóta terveztem, hogy hosszabb időt töltök el a tokaji borvidéken. A túrámnak több oka is volt: egyrészt innen származik a legérdekesebb hazai fehérborok jelentős része, másrészt több borász is hívott már pincelátogatásra, harmadrészt mert úgy éreztem, nekem még dolgom van ezzel a borvidékkel. Az nem elég, ha a legismertebb termelők borait kóstolom, és azokkal nagyjából képben vagyok, illetve javarészt tisztában vagyok azzal, hogy mi történik a borvidéken, és mit terveznek vele. Úgy éreztem, meg kell nézzem közelről, hosszabb időn keresztül Tokaj hegyeit és a borászokat, ahol alkotnak.
A terv végül szép lassan tényekké formálódott, és bár még most is van pár kérdőjeles pontja a programomnak, ami biztosnak tűnik, hogy közel tíz napot töltök majd el a borvidéken. Meglátjuk, mi sül majd ki a dologból, hogyan változik majd a viszonyom a hegyaljai borokkal, és magával a borvidékkel is. Ebből valószínűleg utóbbi az izgalmasabb kérdés, hiszen a borok általában elég komoly benyomást okoznak.
Az első napi célállomás Tállya, ahová Budapestről két és fél óra vezetéssel egész kényelmesen le lehet érni. A túrám bázisállomását a Homoky család vendégháza jelenti, ahol az éjszakáim több mint felét eltöltöm, így most is hozzájuk érkeztem. Az út egyre jobb Hegyaljára, és amikor a 37-es úton autózva először vettem észre a tokaji dombok és a Kopasz-hegy látványát, jóleső öröm volt az, amit éreztem, hogy újra visszajövök a magyarországi borkészítés legnagyobb névvel rendelkező borvidékére. Pár perc nézelődés is jól jött volna a messzi távolból, de inkább igyekeztem a célállomásra. Homokyéknál Dorka éppen fejtett, így már érkezésem pillanatában belekóstolhattam a 2014-es tételekbe, amelyeket Dorka összeházasít, mivel csak nagyon kis mennyiségek készültek az egyes dűlők boraiból. Sőt: a mádi Szent Tamás-dűlő borát én fejthettem át a nagyobb acéltartályba a tállyai Hetény, a Bárfai, a Görbe és Sas-alja dűlők borai mellé.
Amit azonnal megéreztem a borvidéken, az a friss levegő ereje. Az eső felfrissítette az amúgy is tiszta levegőt, így délután egy fél óra alvás után új erőre kapva ébredtem. Ennek hatása az volt, hogy néhány telefon elintézése után bővült a programjaim listája. Az estét egy könnyed borozással zártuk Dorkával, akinek a 2013-as Nyergesek furmintja igazán szép formáját mutatja. Egyelőre azt érzem, jó lesz ez a túra.
Természetesen folytatjuk, maradjanak velünk!
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az ukrán külügyi szóvivőnek már gyanúsítottja is van.
Az már biztos, hogy a keresett személyt őrizetbe veszik, a kérdés csak az, hogy a nyomozás néhány napig vagy hónapokig tart-e.
