2014 kifejezetten jó évjárat volt a német borászatok számára. A német pincék elitjét tömörítő VDP mainzi évjáratbemutatóján jártunk, hogy kikeressük a legjobbak legjobbjait 172 pincészet több mint 1000 borából.
2015. április 29. 11:30
p
0
0
0
Mentés
Kifejezetten borkereskedőknek, gasztronómiai partnereknek és borújságíróknak, valamint geisenheimi diákoknak nyitotta meg a mainzi Rajna-parton található Rheingoldhallét április végén a VDP. A legjobb német borászokat tömörítő egyesület évről évre itt tartja évjáratbemutatóját, hogy a frissen forgalomba kerülő borok kóstoltatásával segítsen az éttermek új borlapjainak összerakásában, borboltok választékának kialakításában és új pincészetek, borok, akár borvidékek felfedezésében.
172 pincészet jött el borait kóstoltatni, ez – ha pincészetenként átlagosan hat borral számolunk – több mint 1000 különböző kóstolandó tételt jelent. Ennyit végiginni teljes képtelenség, egy kóstolón köpni kell eleve – itt ipari méretű köpőtartályokat állítottak fel ötméterenként –, de szisztematikusan végigjárni az összes pincészet összes borát még így is lehetetlen. Közel 150 bort számoltam össze, ezekből mutatom be az emlékeim és feljegyzéseim szerinti legérdekesebbeket és legemlékezetesebbeket.
Barth – pezsgők a Rheingauból
Családi pezsgőpincészet és borászat Eltville Hattenheim városrészében. Pezsgőik bár palackos erjesztésűek, kerülik az érleltebb, élesztős Champagne-stílust. A készítési eljárásnak megfelelően strukturált, elegáns, és gyümölcsös pezsgőket kóstolhatunk náluk: a legjobb talán a Riesling Extra Brut (14€), mely 4 grammnyi dosage-t kapott, és kifejezetten komoly és koncentrált, Auslese-szerű illatot és ízt mutatott fel, mintha reserve borokat is használtak volna, holott nem szokása a pincészetnek.
Jó a ház első biopezsgője, a Pinot Blanc Brut (15€) a maga 6 g/l dosage-ával, a Pinot Rosé Brut (15€) kissé visszafogottan hozza a fajtára jellemző epres-földes jegyeket, míg az Ultra Pinot Brut nature (23€) nyerspezsgő a lehető legszigorúbb eleganciával mutatja be a pincészet tudását.
Schloss Johannisberg & G. H. von Mumm
A Schloss Johannisberg Németország egyik legismertebb és legrégibb borászataként a Henkell&Co-csoport ékköve, ám kevesen tudják, hogy a birtok nem csak a korábban a Metternichek tulajdonában álló johannisbergi kastély alatti Schloss Johannisberger-dűlő termését dolgozza fel, hanem kvázi második márkaként G. H. von Mumm néven a Rheingau számos dűlőjéből készít remek borokat – még vörösben is. A Schloss Johannisberg 2014-es borai számomra különösebb izgalmat nem okoztak: a belépőt jelentő Gelblack egyszerű, jóivású, a picit komolyabbra szerelt Rotlack mintaként egyelőre időt kér, a 2013-as Silberlack GG pedig bár komoly és nagytestű, némi játékosságot és izgalmat igazán kölcsönözhetne a Mumm-boroktól. Nem tudom, hogy a második márka miatti nagyobb tér és kevesebb elvárás és kötöttség, vagy a pincészet nemrégiben történt rebrandingje az oka, de a jelentősen olcsóbb, és szupermarketekben is kapható Mummok jobban tetszettek.
A 7-8€-ba kerülő 2014-es G. H. von Mumm Riesling Gutswein lazán egy szinten van a duplaannyira árazott Schloss Johannisberg Gelblackkal – ennek fényében nehezen érthető, miért hozott létre a presztízsére és áraira oly büszke Schloss Johannisberg egy Gelblack alatti gyakorlatilag ivóboros kategóriát Weißlack néven, csavarzárral a gasztronómia részére, mikor erre ott a Mumm. A 2014-es Johannisberg Ortwein szuper, a dűlős Johannisberger Schwarzenstein pedig ahhoz képest, hogy milyen fiatal és hogy csak tartályminta, elképesztően jó állapotban volt. A GG-kről nem is beszélve.
Graf von Kanitz – 1968 óta bio
A Rheingau északi részén, Lorchban található az 1968 óta biogazdálkodást folytató pincészet. Fehérborait acéltartályban spontán erjesztik, csak a vörösborok kapnak kishordós érlelést. A 2014-es Riesling Gutswein (6,90€) ennek megfelelően tiszta, jóivású és úgy természetes és sallangmentes, ahogy a jól elkészített bioborok szoktak csak lenni. A 2014-es Lorcher Pfaffenwiest (20€) kis maradékcukor kerekíti, a dűlős 2014-es Lorcher Krone (14,50€) lassan hetvenéves ültetvényről származik, ennek és kategóriájának megfelelően nagy és koncentrált, míg a 2013-as Kapellenberg GG ezt is túlszárnyalja, 20 eurós árával pedig hatalmas best buyt jelent.
Peter Jakob Kühn – biodinamika és botritisz
Az oestrichi biodinamikus birtok a borvidék egyik legjobbjának számít német boros körökben, a VDP kóstolóján az egész család jelent volt a pult körül. A 2014-es Jacobus jó belépő volt: gazdag íz, hosszú lecsengés, a 2014-es Hallgarten természetességével, eleganciájával győzött meg, a 2014-es Oestrich egy komplett gyógynövény-kertet vonultatott fel. A 2013-as GG-k ellentmondásosabbak voltak: a Sankt Nikolaus komplexnek és tartalmasnak tűnt, ám mind illatban, mind ízben teljesen ellepte a botritisz, a 2013-as Doosberget hasonlóan, bár kevésbé, így az jobban ki tudott bontakozni.
Pfalz – Reichsrat von Buhl
Nagynevű termelő, akinek borai már az alapoktól is Spätlese-minőségtől kezdődnek. A 2014-es borok analitikailag nagyon hasonlóak: mind 1 gramm körüli maradékcukorral és 9 gramm körüli savval rendelkezik. 7€-s árával szuper vétel a tartalmas és jól iható 2014-es Riesling Gutswein, 8€-ért még jobb az inkább az ásványosságra építő 2014-es Deidesheim, 13€-ért pedig pláne az a 2014-es dűlős Deidesheimer Kieselberg: tömör, sűrű anyag, bár a sav valahogy külön utakon jár még, lévén tartályminta. A 2013-as GG-k közül nekem a Pechstein (30€) jobban tetszett: szikár, komoly darab, míg az egyik legjobb dűlőnevű Ungeheuer (25€) jóval populárisabb a pici maradékcukra miatt.
Pfalz – Dr. Bürklin-Wolf
A pfalzi csúcspincészet standjánál azzal fogadtak, hogy náluk a 2014-es csúcsévjárat volt. A borászatnál az alapbort kivéve minden spontán, nagyhordóban erjed és érlelődik. A 9,50€-s 2014-es alaprizling, amely 40 százalékban acéltartályban is volt ennek megfelelően inkább a gyümölcsösségre és a frissességre épít. A 2014-es Wachenheim (13€) ezt a vonalat viszi tovább, bár egyelőre kevesebb gyümölccsel. „Idén mi is készítettünk Deidesheim-településbort, szóval össze kell magukat szednie a többieknek a faluban” – mondja magabiztosan kóstoltatónk a fiatalabb parcellák terméséből készült 2014-es Deidesheimre (13€), de nagy különbséget nem fedezek fel a többiekéhez képest. A 2014-es dűlős Wachenheimer Gerümpel (21€) citrusosságával, a 2014-es Wachenheimer Böhlig (21€) feszességével tűnik ki.
Mosel – Clemens Busch
A Mosel teraszainak egyik ikonja a bioműveléssel dolgozó Clemens Busch, akinek a többiekkel ellentétben nem 2014-es, hanem 2013-as borai debütálnak hamarosan. A 2013-as pünderlichi Vom Grauen Schiefer településbor a pincészet névjegye is egyben: picit oldschool jellegű a hordó és a spontán erjedés tetten érhető jegyei miatt, bár pont ezért karakteres, sőt még jóivású is. A 2013-as Marienburg GG erős ásványosságot hoz be a képbe, a Marienburg Rothenpfad pedig intenzív, érett, viszont erőse reszelt almás jegyek jelentkeznek benne, ami kezdődő oxidációra utal.
Mosel – Heymann&Löwenstein
A borvidék és Németország szűken vett élvonalába tartozik, a tulajdonos-borász Reinhard Löwenstein személyesen töltött a borokból. Löwenstein önmagában is érdekes figura: fiatalkorában politikus vagy zenész akart lenni, most pedig 68-as balos lapokba ír, könyveket és kiáltványokat ad ki a terroirról, és nem mellesleg hihetetlenül izgalmas borokat készít a Mosel legmeredekebb lejtőiről.
„Amire az van írva, hogy Röttgen, annak legyen olyan íze, mint a Röttgennek” – mondja, mikor arról kérdezték, miért nem írja rá alapborára, hogy a híres dűlő borát is tartalmazza. A 2013-as Schieferterassen nevű 16,50€-s alapbora olyan komplexitással bír, hogy nehezen szólalnak meg mellette mások háromszor-négyszer ennyibe kerülő csúcsborai. „Minden területen ugyanúgy gondozom a szőlőt, a gyengébb terroirok termése megy az olcsóbb borokba” – mondja erről a borász. Ha pontoznom kellene, a 7-10 közötti tartományban mozgott volna mind a 2013-as Kirchberg GG, mind a 2013-as Röttgen GG, mind a 2013-as Uhlen Laubach GG, emelkedő sorrendben.
*
Természetesen fentieken kívül számos más is járt a poharamban, elég csak Cornelius Dönnhoff, a Günther Jauch tulajdonolta Von Othegraven, Fritz Haag, az Ökonomierat Rebholz és még sokan mások boraira gondolni. De ez most nem az ő napjuk volt.
Megszavazta az Európai Unió a kínai elektromos autókra kivetett büntetővámok véglegesítését. Az öt évre szóló extra illeték kivetése elé Németország próbált meg akadályt gördíteni, de végül a francia tömb győzedelmeskedett. És persze Ursula von der Leyen, aki hatalma megszilárdításának egyik legfontosabb próbatételeként kezelte az ügyet – akár az európai versenyképesség kivéreztetésének árán is.
Egy lengyel baloldali újságíró a Der Standard hasábjain óvja az osztrákokat a magyar és a lengyel modell utánzásától, mert az igazából a Nyugat meggyengítésére szőtt putyini forgatókönyv szerinte.
p
0
4
8
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!