A magyar népzene hordoz annyi értéket és szépséget, hogy ma is megáll a saját lábán, nem kell csak azért feldolgozásokat készíteni, hogy jobban eladható legyen – mondta az MTI-nek Agócs Gergely népzenész, néprajzkutató azzal kapcsolatban, hogy a Fonó Zenekarral készített egyik felvételük több mint 500 ezres nézettséget ért el a YouTube-on.
Agócs úgy vélte: a Fölszállott a páva sikere is azt jelzi, van igény Magyarországon az autentikus népzenére, így nem áll meg az érvelés, miszerint vegyíteni kell a népzenét más zenei stílussal, hogy ma is hallgassák. Agócs Gergely szerint ezt jelenti a „világzene”, ami valójában nem zenei műfaj, hanem egy „kereskedelmi kategória”.
„A KSH adatai szintén magukért beszélnek: a regisztrált színpadi népművészeti előadók száma 2005-ben 190 ezer volt, és ez a szám egyáltalán nem elrugaszkodott, a mi becslésünk szerint is megfelel a valóságnak, sőt azóta emelkedhetett is” – mutatott rá. Elmondása szerint más művészeti ágak regisztrált előadói bázisa ettől jelentősen elmarad.
„Magyarországon egyedülálló helyzetben vagyunk, hiszen főképpen Bartóknak és Kodálynak, valamint az 1970-es évek elején elindult táncházmozgalomnak köszönhetően nálunk máig elválasztható egymástól az autentikus népzene és a népies műzene. Ezzel szemben a nagy nyugati kultúrákban a népdal a 20. század elején végérvényesen összemosódott a népies műzene alkotásaival, és itt máig nincs a két műfajnak egymástól elkülönített társadalmi megítélése” - fejtette ki Agócs Gergely.
„Sajnos azok a közösségek, amelyekből a népművészet kinőtt, ma már csak nyomokban találhatók meg a mai Magyarország területén, igaz, valamivel nagyobb mértékben maradtak fenn az elcsatolt területeken - mutatott rá. - A táncházmozgalom a népzenei feldolgozásokra épülő fősodorral szemben megfogalmazott, avantgárd zenei mozgalomként nem képes hasonló, valódi közösségeket teremteni, mégis sok közösségi értéket tud közvetíteni azzal, hogy a maga tisztaságában mutatja meg a népzene szépségét.”
Úgy vélte, a táncház a kulturális diverzitást is hirdeti, ami a „kulturális fenntartható fejlődés” nagyon fontos eleme. „Rendkívül szomorú, hogy például a tájszólások sokszínűsége mára annyira eltűnt Magyarországon. Ebben az oktatás és a média játszotta a fő szerepet, de az is sajnálatos, hogy sok humorista kifigurázza, a bunkóság jelének állítja be a tájszólásokat.”
Elmondása szerint a táncházmozgalom sajnos nincs jó helyzetben: ma Budapesten csak folkkocsmák vannak, ahová betérhetnek azok, akik már tudnak táncolni, de nincs igazi táncház, ahol avatott tanárok vezetik be a laikusokat a táncokba. Hozzátette: „mostanában próbálok lobbizni azért, hogy a főváros egyik központi helyén létrejöhessen egy kirakat-táncház, komoly állami forrásokkal”.
Agócs Gergely együttese, a Fonó Zenekar Hateha! – Táncházi slágerek című albumáról származik az a két kalotaszegi népdal, amelynek nézettsége nemrég átlépte a félmilliót a YouTube-on. A táncház hőskorszakát idéző lemez anyagát az erdélyi Mezőség, Szék község és Kalotaszeg népzenéjéből állították össze. Hamarosan felveszik a lemez folytatását, amelyen a Felső-Tiszavidék és a Dél-Dunántúl archaikus dallamvilágának legismertebb dalai lesznek hallhatók.