Újfent egy érdekes év

„Újfent egy érdekes év van mögöttünk, ami embert próbáló kihívások elé állította, mind a szőlészeket, mind pedig a borászokat, olyan közhelyeket idézve bennünk újra és újra, mint például a jó bor a jó szőlővel kezdődik. Ez az évben igen nehéz, de nem lehetetlen feladat volt.

A részletek mögé nézve azt látjuk, hogy nagyon enyhe telünk volt, kevés csapadékkal, ami a tavaszra is vonatkozik. Az utóbbi tíz évből, csak kettőben volt az ideinél kevesebb eső az első félévben. Mindezek ellenére a nappali alacsony páratartalom mellé hajnalban sokszor tapasztaltunk erős harmatot, ami már korán fokozta a lisztharmat nyomás veszélyét. Ez jelentős mértékben végigkísérte szinte az egész vegetációs időszakot.

A július-szeptemberi időszakra leesett az az eső is, ami hiányzott az év elején. A magas páratartalom meleggel párosulva gyakorlatilag állandó odafigyelést kívánt meg a szőlészektől. Mivel a szüret során is sokat esett az eső a rothadás mértéke jelentős volt. Ezt még betetőzte a sok helyen megjelenő ecetes rothadás is. Szüreteléskor gondosan kellett válogatni nemcsak a szokásos aszúbogyó szedéskor, illetve a szamorodni, valamint a kései alapanyagának a szüreténél, de a száraz boroknak szánt szőlőnél is. Ekkor is már-már bogyónkénti válogatást kellett végezni.

A növényvédelmi nehézségek miatt a dűlőtől és a permetezés sikerességétől függően elveszítettük ugyan a termés 40-80 %-át, de a készült borokban az idén sem kell csalódnunk, mert a gondos válogatásnak köszönhetően sikerült elérni, hogy a pincékben levő tételek magukon hordozzák ugyan az évjárat olyan jellemzőit, mint az élénk savak, de mindezek mellett kiváló minőségűek.”