„A Mojszejev-stílus és hasonlók nagyban rányomták bélyegüket a kárpátaljai táncéletre, ezért most igyekszünk kicsit a város felől a falu felé fordítani az emberek figyelmét, hogy azokat a táncokat, zenéket és énekeket tanulják, amelyek a falusi emberek lábán és ajkán megmaradtak” – magyarázta Pál István a Pro Cultura Subcarpathica nevű civil szervezet és a Hagyományok Háza támogatásával a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán zajlott képzésről. Mint mondta, szeptemberben, majd karácsony után újabb szemeszterek indulnak, a kezdeményezés kiteljesedése pedig az lenne, ha a beregszászi főiskolán elindulhatna a magyar népzene, néptánc és kézművesség felsőfokú oktatása.
Az itteni népzene újjáélesztésében kulcsszerepet játszhat a táncház-mozgalom feltámasztása is. „Minden energiámmal azon vagyok, hogy ez a Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken hihetetlen erejű mozgalom Kárpátalján is hasonlóképpen virágozzon” –mondta.
A népzenész arról is beszélt, hogy a zenei-kulturális programok mennyire fontosak Kárpátalja sok nemzetiségének – a máramarosi románoknak, a ruszinoknak, az Ungvár melletti szlovákoknak, a magyaroknak, az ukránoknak – békés együttélésében. A béke kérdése különösen aktuális most, a forrongó Ukrajnában. „A háború miatt sokan megijednek, ha ma Ukrajnáról esik szó és ez természetesen jogos is, hiszen Donyeck környékén a tábor ideje alatt is sokan haltak meg és sok kárpátaljai fiatalt is visznek a tűzvonalba. De mi igyekszünk az emberek fejében rendbe tenni azt, hogy nem Kárpátalján folynak a harcok, hanem sokkal távolabb. Ezzel együtt nem hunyjuk le a szemünket: igyekszünk odafigyelni arra, hogy a tábor ne csak kulturális, hanem jótékonysági rendezvény is legyen és gyűjtést szervezünk a háború károsultjai számára” – fejtette ki Pál István.