A Nagy Weninger Sztori. Harmóniában a természettel

Az osztrák Franz Reinhard Weninger soproni borai mindig nagy figyelmet kapnak a magyar borszeretők között. A 35 éves burgenlandi borász 1999-ben készítette el első borát a Balf melletti Spern Steiner-dűlőben és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Sopron és borai bekerüljenek a köztudatba. A kóstolókon és a teszteken Weninger helyett a borai beszélnek, azonban az április 30-i Nagy Kékfrankos kóstolón a borász mutatta be egy mesterkurzuson borait és borászati felfogását.

Ebből áll a terroir

A borászcsaládból származó Franz Weninger azzal kezdte, hogy a kékfrankost a világ egyik legjobb fajtájának tartja, mert érdekes és izgalmas borokat ad amellett, hogy képes megmutatni a terroirt, ami a borász szerint három dologból áll össze: talaj, klíma és az ember — hiszen nagyban függ a szőlőültetvény állapota attól, hogy azt miként gondozzák. Franz Weninger az előadása elején bemutatta a családját, mesélt a klosterneuburgi borászati iskolában eltöltött évekről, majd a tanulmányútjairól.

A borász édesapja, Franz Ludwig Weninger már a ’80-as években elismert borásznak számított Ausztriában, és a pincészet burgenlandi területei mellé a ’90-es években a határ másik oldalán, Balf környékén vásárolt területeket. Az ifjabbik Weninger így 1999-ben már Magyarországon kezdett el borokat készíteni, abban az időszakban, amikor nagy hangsúlyt fektettek a borászati technológiákra, és elfelejtették a talajt.

A borász hamar problémákkal találkozott, mert 2000-ben magnéziumhiány lépett fel a szőlőben, ezért egy szakértő azt javasolta neki, hogy juttassanak a földbe magnéziumot, amiből permetezzenek a növényekre is. Mivel ez télen történt, Weninger egy talajmintát küldött analízisre, ami alapján kiderült, hogy a talajnak magas a magnéziumtartalma, de csak a növények nem tudják felvenni. Ez annak volt köszönhető, hogy felbomlott a szőlő korábbi egyensúlya, mivel a borász nem használt műtrágyát, mint a terület korábbi tulajdonosa. Franz Weninger igyekezett természetesebb megoldást keresni a problémára.

Grúzia letisztázott pár dolgot

A különböző országok borászati könyveinek vizsgálata alapján rájött: sokszor az egyes országok borászati kultúráján múlnak technológiai kérdések, nem pedig a tudományon, ezért a borkészítés szülőhelyére, az egykori Mezopotámia területére, Iránba szeretett volna menni. Iránba azonban nem talált útitársat, így Grúziába ment tanulmányútra.

2004-ben édesapja a burgenlandi területeken biogazdálkodásba fogott, amit a 2005-ös, rendkívül csapadékos év miatt felfüggesztett, majd 2006-ban immár szakértő segítségével biodinamikus rendszert vezettek be a birtokokon. A biodinamikus gazdálkodás segített abban Weningeréknek, hogy a szőlőben teljes biodiverzitás alakuljon ki, és akár olyan növények is megjelenjenek a szőlősorok között, amelyek ritkák a borvidéken, vagy a kihalás veszélyezteti őket. A szőlősorok közé visszatértek a madarak és az állatok.

Ezért biodinamikus a Weninger-birtok

Ez a biológiai sokféleség a borász szerint létrehozza az élő talajt, ami a legfontosabb adalék ahhoz, hogy megmutassák, milyen a termőhely. Ha élő a talaj, akkor jelenhetnek meg az ásványos jegyek a borban Franz Weninger szerint, ezért nem az a fontos, hogy milyen mélyre képes lemenni a szőlő főgyökere (ami a terület alapkőzetétől függ).

A Weninger-féle elmélet a következő: a főgyökér a tőke vízháztartásáért felelős, míg a tápanyagot és ezzel együtt az ásványi anyagokat a talaj felső rétegében szétterülő mellékgyökerek szállítják a tőkéhez, ezért van az élő talajnak rendkívüli fontossága a borász szerint, mert az képes a borokat egyedivé tenni. Az osztrák borász szerint az élő talaj nagyban csökkenti az idősebb tőkék fontosságát is, hiszen egy 10 éve termő tőke már ugyanolyan minőséget képes adni, mint egy idősebb.

A biodinamikus művelésmódnak megfelelően Weningerék figyelembe veszik a természet ritmusát és a holdállást is. A szőlőművelésben a tőke egészségére koncentrálnak, nem pedig arra, hogy megvédjék a betegségektől, vagy a már beteg tőkét meggyógyítsák. Ehhez különböző teákat, főzeteket, preparátumokat és homeopátiás szereket használnak a szőlőben, valamint a talajt humusszal táplálják. A biodinamikus művelésmódban nem akkor kell cselekedni, amikor már baj van, hanem előre kell gondolkodni, vallja Franz Weninger, aki szerint a több emberség segít visszatérni a természet ritmusához, és ha erre odafigyel az ember, akkor boldogabb életet élhet.

Franz Weninger a filozófiája miatt is másként közelít a borokhoz: nem használ aromákat a borok leírására. Azt tartja fontosnak, hogy a bor hogyan hat a testre. Borai szerinte külön egyéniségek, beszélnek magukról és megkövetelik a figyelmet. A borász nyolc borát hozta el a mesterkurzusra, és sajnáltuk, hogy nem tudtunk több időt szentelni rájuk, mert már öt perc alatt is komoly változáson mentek keresztül.

A kóstoló első négy bora négy különböző dűlőből érkezett. A területek klímáját nagyban meghatározza a Fertő-tóhoz való távolság. Annál melegebb lesz egy dűlő, minél közelebb van a tóhoz. Elsőként a Saybritz-dűlő kékfrankosát kóstoltuk 2011-ből. A Saybritz egy esősebb, meredek lejtőjű terület zöldpala alapkőzettel, gazdag talajjal. Borának illata rendkívül mély, ízében pedig a földes, ásványos jegyek jelennek meg. A második bor a Kalkofen-dűlő 2012-es évjáratú kékfrankosa volt, amit majd csak ősszel lehet a pincénél megvenni, már akinek jut, mert nagyon kevés van belőle, és nagy az érdeklődés iránta. A kóstoló után legalább eggyel több érdeklődő lett, nagyon tetszett a bor, ami egy savasabb talajú területről származik. Ízében a meggy és az eper dominálnak, a szinte citrusos érzetet nyújtó savak végig játszanak a kortyban, a tanninnal együtt csipkedik a nyelvet, mint a pattogós csoki. Nem mélységével és nagyságával: szerkezetével hódít. 

Steiner, Dürrau: osztrák-magyar nehéztüzérség

A harmadik bor a határ magyar oldaláról érkezett, a Spern Steinerről. Ez egy szárazabb terület, gneisz talajjal, aminek 2011-es bora a dűlős sor legmélyebb, legtöbb réteggel rendelkező bora volt, ami az ízgazdagsága miatt volt rendkívül izgalmas. Viszont még nagyon fiatal, ahogy a negyedik bor is, ami a Dürrau-dűlőből érkezett, ami a legjobb dűlő Horitschonban. Ez a legagyagosabb területe a pincészetnek. A 2011-es Dürrau szikár és tartalmas, nagyon metsző sava van, ami az idő folyamán még biztosan finomodni fog, amihez földes, ásványos jegyek társulnak, feketebogyós gyümölcsökkel.

Öt évjárat Steiner

A második négy borban a borász a Spern Steinert szerette volna bemutatni a közönségnek négy évjárat borain keresztül. Franz Weninger elmondta, hogy a talaj, mivel élő organizmusról van szó, évről-évre változik, így minden évjáratban másmilyen. Ezeknél a boroknál különösen sajnáltuk, hogy nem volt idő arra, hogy hosszabban vizsgáljuk őket, hiszen a levegő hatására folyamatosan változtak. A 2009-es bor nagyon gazdag, és sokrétegű volt, szép szerkezettel, simuló, de enyhén szárító tanninnal.

A 2006-os bor ereje számomra nagyon meglepő volt, friss, harapható gyümölcseivel, szálazhatóságával, csokoládésságával, kávésságával. A 2002-es a bor annak ellenére, hogy már több mint 11 éves, még most is tartalmazott gyümölcsöket, de kevésbé volt rétegzett, mint a két korábbi. A végére a dűlő 1999-es kékfrankosát mutatta meg Franz Weninger, annak is a barrique verzióját. A kora ellenére a bor jól tartja magát, egyértelműen él, a palackos jegyek mellett zöld, vegetális jegyek vannak a kortyban. Franznak ez tetszik a borban, szerinte jól konzerválta, nekem kevésbé volt kedves, mindenesetre az, hogy a bor lassan 15 év távlatából is fogyasztható és vannak értékei, az bizonyítja mind a dűlő, mind a fajta képességeit.

Franz Weninger a mesterkurzus során megmutatta, mire képes a kékfrankos, Sopron és Burgenland, és mindezt olyan közvetlenséggel és érthetőséggel, ahogy azt kevesen tudják. A borász borászati valamint életfilozófiáját is logikusan, jól felépítve mesélte el, érződött, hogy van mögötte egy egységes rendszer. Ahogy Szalontai Zsolt a Nagy Kékfrankos Kóstolóról szóló mandineres beszámolójában írta: „Talán a legprofibb borász, tudásban, előadói stílusban, közvetlenségben csak tanulni lehet tőle. Sosem magyarázza túl a borait, de egyértelmű, hogy tudatosan készíti minden tételét.” A tudatosságot, a tenni akarást, a profizmust, és a harmóniára való törekvést a mesterkurzus és annak borai is csak bizonyítani tudták.