Majdnem hittem a fanyalgóknak

„Gerendai Károly vagyok, és azt mondom, itt van két zsák pénz, gyertek, csináljatok egy nagykoncertet a Szigeten vagy a Volton. Megcsinálnátok?

Szerinte ez egy rossz döntés, hogy ilyen kis helyen játszunk, konkrét ajánlatot ugyan nem kaptunk tőle, de ismer is annyira, hogy tudja, nem változtatnék már ezen. Az összeállás híre után nagyon sokan megkerestek, hogy Orfű után fellépnénk-e, de mindenkinek azt mondtuk, hogy nem.

Ez egy szociális célú összeállás? Vagy csak pénzkereső levezetés?

Én ezt nem minősíteném, ezt más fogja minősíteni, amit viszont én nem fogok elolvasni. Remélem aki ott lesz, az azt mondja, megérte eljönni. 

De érdekes, hogy az utolsó éveiben a Kispál egy alternatív masztodon lett, komoly ellenszélben hajóztunk. A munkánknak nem volt visszhangja, vagy ha igen, az rossz volt. Ráadásul nem tudtunk rezsit csökkenteni, így nem javult a megítélésünk se. Amikor befejeztük, mindenki örült, hogy ez most már nem lesz, és akkor lehet megint a Kispált szeretni. A magyar gondolkodás olyan, hogy ami már nincs, azt tudjuk értékelni. Én is csak mostanában jöttem rá, hogy az utolsó lemezeinken mennyi jó Kispál-dal van. Bonyolultabbak, kevésbé gyerekdalok, de jók. Közben annyira sznob voltam, hogy majdnem elhittem a fanyalgóknak, hogy szarok. Nyilván minden zenekarnak a legelső időszaka a legizgalmasabb, de akkor is.

Azt a hátizsákot, ami a Kispál és a Borz lett nekem, jó volt egy idő után letenni. Most viszont igazából nincs különösebb problémám újra felvenni. Úgy kezelem, mint azt a részét az életemnek, ami lezárult már. Ha csak ez lenne, akkor sokkal kevésbé tudnám lazán kezelni.

Például készül a második szólólemezed, az NKA-tól is kaptál rá támogatást. 2001-ben jelent meg az előző, a Bandi a hegyről.  Hogy áll ez a mostani anyag? 

Az a baj, hogy a Fat Phoenix dobosa is tagja annak a csapatnak, akikkel a szólólemezt elkezdtük csinálni, és az X-faktoros sikerük nem jött túl jókor nekünk. Most szerencsére kiestek. Bocs, Gergő! De amikor láttuk, hogy ősszel ebből nem lesz munka, mert a Fat Phoenix elindult a csillagok útján, akkor nekiálltunk a Kiscsillag daloknak. A producerünk, Tövisházi Ambrus pedig azt mondta, hogy a szólólemez dalainak egy része mindenképp a Kiscsillag lemezre kellenek, úgyhogy most kicsit megcsappant a dalok mennyisége. Így most tök más lesz a Kiscsillag-lemez, sokkal vokálisabb, tisztább, szellősebben hangszerelt. Annyit dolgozunk ezen, mint semmin az utolsó két vagy három évben, és fárasztó persze, mert mindennap éjjel egykor keveredek ágyba, de közben meg már annyit öregedtem, hogy beletörődök, hogy nem hallhatom holnap a végeredményt. Ahogy a Brautigam mondta anno, a körülötte álló, üzenetre éhes pislogó bölcsészhallgatóknak: a dolgoknak meg kell érniük. A Kiscsillag egy olyan zenekar lett szép lassan, amiben kényszer nélkül mindenkinek ez lett a legfontosabb, és ettől vagy nem, de épp most kezd valami más lenni, mint öregedő pasik hobbi rock and roll zenekara. Ez sokkal inkább az én lemezem lesz, mint az eddigiek. Legfeljebb bebukjuk az NKA-s pénzt.”