Nemcsák és a fedő

„Kerényi, Ókovács, Nemcsák. Túlnyomórészt túldíszített, túlontúl túlmozgásos és túlbuzgó túlteljesítők. Mintha rettegnének attól, hogy nem csinálják elég jól, mint a kezdő háziasszonyok a konyhában a sóval és fűszerekkel a kezükben. Felvesszük a díszmagyart. Megszórjuk egy kis himnusszal, aztán behabarjuk e sorokkal: »Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, Hazámért reszketek, magyar vagyok.« A megbízottnak ízlik, mi mást is mondhatna. Elmeséli majd a megbízónak is. Az sem mondhat mást, jól főztök, fiúk.

Van az a vicc a kezdő háziasszonyról és a férjéről. A férj hazamegy első nap, kérdi mit főztél, anyjuk. Tésztát apjuk. Mit tegyek rá? Mákot. Hazamegy másnap, kérdi, mit főztél anyjuk, tésztát apjuk, mit tegyek rá? Diót. Harmadik nap, negyedik nap, egyre unottabban, mit főztél anyjuk, tésztát apjuk, mit tegyek rá – kérdi az asszony. Tedd rá a fedőt és menj az anyádba!”