Harmincegy pincészet ötvenféle olaszrizlingjét kóstolhatta a szakma és a nagyközönség hétvégén két csopaki helyszínen, a Jásdi Pincében és a Szent Donát Pincészet épületében. A rendezvényről számos sajtóbeszámoló megjelent, ezekből szemlézünk most.
Legyen egy alapbor
Az Olaszrizling blog szerzője, Kovács András István beszámolójában a szakmai kóstoló tanulságairól ír. A tudósítás szerint Laposa Bence felvetette, hogy legyen két jól látható, jól meghatározható alfaja az olaszrizlingnek: az egyik egy könnyedebb, inkább a fajtára, mint a termőhelyre koncentráló, jól iható, megfizethető bor lenne, míg a másik egy dűlőszelektált, a termőhelyiségre koncentráló tétel lehetne.
A badacsonyi borász fontosnak tartja, hogy az ivóbornak/alapbornak szánt olaszrizlingek könnyű szerkezete mellett ne legyenek magas alkoholértékek, a dűlős tételeknek pedig ne legyen túlzott illatuk és zamatuk, az ugyanis csökkenti a borok értékét.
Jásdi István erre reagálva arról beszélt, hogy egyetért Laposa Bence felvetésével, de a kóstolón felvonultatott tételek közül mindössze nyolc-tíz olyan akadt, amiben felfedezni a fajta karakterét és a termőhely egyéniségét. Jásdi szerint az alapkategóriának könnyednek és gyümölcsösnek kéne lennie, és évi 2-3 millió palackot el is lehetne belőle adni itthon, míg a dűlős tételeknél ezt a számot százezerre teszi.