Kína, Erdély, lakodalmas – Both Miklós világgá megy

Miért megy Kínába lemezt felvenni egy magyar gitáros, aki sokat merít a magyar népzenéből?

Ott kezdeném, hogy miért megy egy huszonegynéhány éves gitáros erdélyi falvakba népzenészek közé? Miért lakik velük együtt, figyeli a zenéjüket éveken keresztül – miközben valójában, autentikus értelemben nem tud velük együtt játszani, mivel a gitár nem egy őshonos hangszer azon a vidéken? Ráadásul, ha mégis gitározni kezd valaki egy autentikus formációban, akkor legalábbis biztosan nem szólistaként, vagy ottani nyelvjárásban prímásként teszi ezt. Nekem ezeket a falakat döntötték le az ottani tapasztalataim, és ennek a hatására alakult meg a Napra zenekar. Hasonló felismerésekért megyek Kínába is. Meg akarok ismerni egy számomra új zenei gondolatot, hogy azzal felül tudjak írni régi berögzültségeket. Azaz egyfajta átértékelés reményében indulok el, amelyek végső soron mozgásban tartják az ember képzelőerejét. 

A kínai utad kapcsán új lemezt készítesz: komponált zenéről van szó, vagy azt veszed fel, amit ott spontán „összezenéltek”?

Ez az anyag nem egy hagyományos értelemben vett album lesz, amit a zenészek íróasztalnál vagy a próbatermükben érlelnek hónapokon át. Sokkal inkább egy dokumentumanyaghoz fog hasonlítani, amely az ottani kínai zenészekkel való találkozásainkba, az együtt töltött óráinkba enged betekintést. Immáron kétszer voltam Kínában, másodjára több koncertet is játszottam helyi zenészekkel. Ez az élmény és a zenészekkel kialakított barátság indított el ezen az úton.

Hogy szeretted meg a kínai népzenét?

Először az országot szerettem meg. Még az azóta sokat szenvedett Szíriában magyarázta nekünk egy holland srác: Kína valószínűleg a „világ legérdekesebb helye”, és annyira nagyok a kulturális különbségek, hogy egészen biztosan magába szippantana minket. Persze ezeket a dolgokat mi is tudtuk, de egészen addig, amíg egy velünk korabeli európai srác nem kezdte el mondani, addig számunkra Kína teljesen lehetetlennek tűnt, mint úticél. Végül ezen az estén döntöttük el Palmyra sivatagában, hogy ha egy módunk van rá, akkor kimegyünk Kínába. Persze ez nem volt egyszerű. Másfél éven át terveztük-szerveztük a lehetőségeinkhez képest az utat. Először mi sem gondoltuk komolyan, hogy összejöhet; majd egyszer csak arra eszméltünk, hogy három hónapja tanulunk kínaiul, folyamatosan a témáról olvasunk.

Decemberben adta a Fonóban első koncertjét a Both Miklós Folkside, majd nemrég már a Müpában zenéltetek. A Folkside a fő zenekarodnál, a Napránál csendesebb, nyomottabb zenét játszik. Hogy született ez a projekt, s miért érezted úgy, hogy szükség van rá?

Nagyon természetesen alakultak a dolgok a Folkside körül. Valójában egy egyszeri koncertnek indult az együttműködésünk, amelyben a Folkeurópa kiadó vezetői segítettek minket. Ez a koncert a Koppenhágában megrendezett WOMEX-nyitógála volt. Végül a koncert sikere elindított minket a lemez felé vezető úton.

Eleged lett a Napra féktelenségéből? Úgy érezted, ellensúlyozni kell valamivel?

Valóban féktelen lenne Napra? Ez esetben ez a formáció is féktelen, azonban máshogyan feszegetjük a határokat.

Lesz Folkside-lemez?

Igen, most fejeződtek be a stúdió munkálatok. Nagyon lelkesek vagyunk az eredménytől! Február 9-én mutatjuk be a Fonó Budai Zeneházban.

Készítettél egy pszichedelikus Radnóti-lemezt pár éve a Hangzó Helikon sorozatába. Ez a projekt teljesen lezárult? Nem koncertezel vele?

Egy album anyaga soha nem tud teljesen lezárulni. Ráadásul az a Napra egyik legkiforrottabb anyaga. Koncertezünk vele, de ez egy teljesen más történet, mint a Napra többi lemezén lévő dalok, emiatt nem tudjuk vegyíteni őket. Ebből adódik az, hogy csak külön est keretében játsszuk a Radnóti-dalokat.

A  dalszövegeidben sok a népdal-hatás és a más nyelvekre hasonlító halandzsázás. Hogyan írsz dalszöveget?

Természetesen az ember nem tud kibújni a bázisából, másfelől azért a szövegek túllépnek a népzene adta határokon. Ez ügyben több kontroll van körülöttem, mint a zeneszerzésben. Nem vagyok klasszikus értelemben vett szövegíró, így szükségem van visszajelzésre, már az alkotói folyamatok alatt is. Van egy szűk kör, akikkel együtt készülnek a szövegeim, de most valójában Babiczky Tiborral írtuk közösen a lemezanyag szövegeit. Tibor munkáját több dal szövege is dicséri, többek között a lemez címadó dala, a Csillagfészek.

Sokan éreznek ki lakodalmas-hatást is az egyébként pszichedelikus-folkos Naprából. Mint vélekedsz a lakodalmasról?

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a mulatós-lakodalmas teljesen más, mint a magyar nóta. A lakodalmas mulattató-szórakoztató zene: fontos benne, hogy minél egyszerűbb legyen, hogy minden részeg ember megértse. A magyar nótához messzebbről közelítek. Szerintem példaértékű az, ahogy a magyar népdalkincset őrizzük, ahogy feldolgozták zenei örökségünket a gyűjtők. Kiválóan állunk a hagyományunk feltérképezésében. Sajnos a magyar nóta valamiért a hetvenes években kialakult táncházmozgalom ellenreakciója volt, ezért mindenhonnan a magyar nóta folyt, amit össze akartak kenni a paraszti zenével. De közben változtak a dolgok, a városi cigányzene kiszorult a köztudatból és az utcáról, gyakorlatilag éhen halnak a legjobb „városi népzenészek” is. A városi cigányzene nagyon sok felületes produktumot hagyott ránk, de olykor utánozhatatlan emberi teljesítmények is felbukkantak benne, ezekre kellene jobban odafigyelni.

*

Both Miklós (1981) autodidakta módon tanult meg gitározni, többek közt Jimi Hendrixet játszva. A PPKE-BTK-n tanult esztétika-kommunikáció szakon. Játszott a VHK-ban, a Kárpát Möbiuszban, első saját zenekara a Magura Napotvet, majd csak Magura volt. Később játszott a Barbaroban is. 2004-ben alapította meg a Naprát, amelynek eddig két lemeze jelent meg (Jaj, a világ!, 2007 – Fonogram-díjas; Holdvilágos, 2010). 2009-ben a Hangzó Helikon sorozat felkérésére készült Radnóti Miklós versmegzenésítéséért Budai-díjjal jutalmazták. 2012-ben alapította meg a Both Miklós Folkside projektet. A zenekar tagjai: Lukács Miklós (cimbalom), Szokolay Dongó Balázs (fúvós), Dés András (ütőhangszerek) és Novák Csaba (bőgő). A Rendhagyó Prímástalálkozó állandó szólistája. Saját bevallása szerint gitárzenéket nem hallgat, leginkább a klasszikusok és a népzene érdekes a számára.