„A Brahms-szonáta gyakorlatilag egy szimfónia letét, egészen könnyen át lehetne írni nagyzenekarra, bár tudomásom szerint ezt senki sem tette még meg. Éppen ebben rejlik az előadói nehézsége is, mert meg kell mutatnom a hangzás gazdagságát és sokszínűségét” – magyarázta Zsoldos Bálint.
Az f-moll szonátát sok év választja el a program másik két darabjától, az op.117-es Három intermezzótól és az op.118-as Hat zongoradarabtól. Ezek az idős Brahms nagyon letisztult és előremutató szerkesztésű, személyes hangú vallomásai, zenei rokonai Arany János Őszikéinek, egyfajta búcsú az élettől - vélte Zsoldos Bálint.
Zsoldos Bálint tízévesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémia előkészítő tagozatára. 2002-ben szerezte meg diplomáját. Szólistaként és kamarazenészként gyakori vendége a hazai és a nemzetközi koncertéletnek. Európa számos hangversenytermében fellépett, többek közt a salzburgi Mozarteumban, a mantovai Teatro Bibienában és a moszkvai Rahmanyinov-teremben. 2011 júliusában a Varsói Nyári Fesztivál nyitókoncertjén nagy sikerrel játszotta Bartók I. zongoraversenyét.