Egyedül nehezebb zenélni, olykor viszont hálásabb is

Szerencsém volt, hogy hallhattalak a nyáron Veszprémben. Sőt jókor voltam jó helyen, hiszen a 2012-es Veszprémi Utcazene fesztivál szakmai zsűri díját nyerted el. Milyen érzés volt átvenni a díjat?

Már öt éve látogatom a fesztivált. Mindig az egyik kedvencem volt. Idén volt azonban az első alkalom, hogy egyedül indultam. 4 éve az Under the bridge zenekar tagjaként jártam Veszprémben. Azóta csak, mint „nem hivatalos” utcazenész. Semmi máshoz nem tudom hasonlítani ezt az érzést. Tudod, amikor az ember minden lehetőséget próbál megragadni, hogy az adott szakmában elismerjék és életben maradjon. Ilyenkor egy ilyesfajta elismerés nem jön rosszkor, és csak örülni lehet neki.

Meglepetés volt ez számodra, vagy számítottál a nyereményre?

Szerettem volna nyerni, ez vitathatatlan. S amikor meghallgattam a többi versenyzőt éreztem, hogy van esélyem. Viszont, amikor megtudtam, akkor meglepődtem. Szerintem, akiben van egy kis alázat a zenésztársai iránt, az akármennyire is számít rá, meg fog lepődni.

Nem kevés pénzzel jár a szakmai zsűri díja, és nem kevés elismeréssel is. Melyiknek örülsz jobban?

Az elismerés, ami most számomra az élen jár. Könnyű elbizonytalanodni időnként, hiszen rengeteg zenész, és rengeteg jó zenész van. Ritka a hosszan tartó konstans önbizalom, és van olyan, hogy már nem tudom magamat igazolni. Persze mindig azt mondjuk, belül dől el minden, meg, hogy csak rajtunk múlik, és még sorolhatnám. Egyébként ezek a kijelentések nem is hazudnak. Viszont zenészként mégis a közönség és a szakma tud külsőleg megerősíteni. Engem legalábbis. Szóval az elismerés a leglényegesebb most.

A mai világban egy zenésznek szerinted melyik a fontosabb, a szakmai elismerés, vagy az anyagi helyzete?

Mondanám, hogy a szakmai elismerés jótékony az anyagi helyzetre is, de nem minden esetben. Én próbálom a nehezebb napokon azzal nyugtatni magam, hogy legalább a hobbim a foglalkozásom, és ezt kevesen mondhatják el magukról. Ez sokszor segít. Ha nem, akkor a barátok, és szakmabeliek egy-két biztató szava sikeresen hat rám. Szerintem épp az adott helyzet határozza meg, melyiket tartjuk inkább szem előtt. Ösztönösen inkább azt, amelyiket hiányoljuk. Én személy szerint azt mondom, a szakmai elismerés fontosabb, hiszen idővel az stabilan tartja az anyagi helyzetet is. Legalábbis így lenne logikus.

Tudom, hogy több zenekarban is énekelsz, gitározol. Egy szál gitárral nehezebb kiállni az emberek elé, mint zenekarral?

Egyedül sokkal nehezebb. Hiszen olyankor tényleg csak én vagyok az emberekkel szemben. Ha valamit elrontok, ha rossz napom van, nem tudnak a mellettem állók segíteni, mert nincs más. Egyedül nehezebb zenélni, olykor viszont hálásabb is.

Így a gázsit is könnyebb elosztani. Amikor egyedül gitározol, milyen dalokat, sajátokat, vagy feldolgozásokat játszol szívesen?

Szívesebben játszom saját dalokat. Persze mindig becsúszik egy-egy feldolgozás, de általában csupa olyan, amit egyáltalán nem érzek idegennek. Viszont jobban érzem magam, amikor a saját dalaimmal sikerül megfogni az embereket.

Mit gondolsz a hazai zenei életről? Nehéz itthon érvényesülni a zenész szakmában?

A zenében igazán elismertnek lenni szerintem semmivel sem nehezebb, mint bármi másban. Persze vannak különbségek, meg amint azt tudjuk, nem csak a tehetség, a tudás is számít. Azt hiszem, aki igazán kitart mellette és őszintén csinálja annak csak türelem kérdése az egész. Tudom, hogy az emberek többsége ezt mondja, és rizsának tűnik, de ennél lényegesebbet még nem találtam én sem. Bár van valami még: a zenetanulás. Nem kell mindenféle iskolába járni, de a legegyszerűbb zenét is úgy lehet a legjobban játszani, ha tudjuk az alapját. Fontos, hogy egy zenész a legtöbb stílusban tudjon alkotni, legyen ötlete és ismerje a műfaji adottságokat, függetlenül attól, hogy ő éppen milyen zenét játszik.

Szerinted kiből lehet értékes zenész? Mit kell szem előtt tartaniuk azoknak, akik most kóstolnak csak bele a muzsikálásba?

Semmiképpen se a négy fal között alkossanak. Tapasztalni, utazni, ismerkedni kell. Ahogy azt az előbb is mondtam, fontos a tanulás, de ha csak a falakat, és a számítógép képernyőjét látod, sosem fogsz tudni annyi mindent megírni, átadni, mint ha élsz a lehetőségeiddel. És ez független pénztől, kormánytól.

Ha visszaemlékszel, mit csinálnál másképp eddigi pályafutásod alatt?

Most azt mondom, hogy semmit. Pont pár napja gondolkodtam ezen, hogy mennyi hibát vétettem. Aztán rájöttem arra is, hogy ha azok a hibák nincsenek, akkor valószínűleg egészen máshol lennék. És itt most nem arra gondolok, hogy ezekből tanultam és többet nem követek el, egy frászt. S egy teljesen más irányba terelték az életem.

Te soha nem gondolkodtál azon, hogy elhagyod Magyarországot, és kint kezdj neki a zenélésnek?

Nagyon sokszor fordult meg a fejemben, de nem indultam el. Én mindentől függetlenül szeretem Magyarországot. Az összes defektjével együtt. Mindig is úgy voltam vele, hogy itt kezdtem el a pályafutásom és végig is akarom csinálni itthon. Persze ez nem zárja ki azt, hogy külföldön is tevékeny legyek, de egyelőre itthon szeretnék élni és dolgozni.

Úgy tudom, hogy egy kislemezen dolgozol. Elárulsz valamit róla?

2011 telén álltam neki, és a felvételek már készen is vannak. A zongorával rengeteget szenvedtünk, de amúgy simán ment minden. Már csak az utómunka van hátra, ami részben az anyagiak miatt késik, de nem akarom én siettetni a dolgot, ráérek. Három saját dalom lesz rajt a lemezen gazdagabb hangszerelésben, mint ahogy általában megszólal.
Ezen kívül pedig remélem, még ősszel, a zenekarommal, a Hang-Art-tal is el tudjuk kezdeni a stúdiómunkálatokat. A szóló lemezt a zenekar előfutárának tekintem.

Hol láthatunk legközelebb fellépni?

Most vasárnap a budai várban a Kolbász -és pálinkafesztiválon, illetve október 13-án az óbudai Civilfesztiválon leszek látható és hallható. Akinek van kedve, nézzen, illetve hallgasson meg.