Alföldi felvásárlók Tokaj-Hegyalján: rabolják a szőlőt?

A szőlőfelvásárlás nem ördögtől való dolog. (Különösen nem, ha a felvásárló nemcsak a feldolgozáskor látja a szőlőt, hanem metszéskor és a különböző zöldmunkák idején is ellenőrzi a területet. Az ilyen hozzáállás azonban elég ritka még.) Számos olyan kistermelő gazdálkodik az ország borvidékein, akinek bár vannak szőlőterületeik, bort nem palackoznak belőle. A termés ilyenkor kisebb-nagyobb felvásárlóknál landol, akik a szőlőt jellemzően súlya alapján árazzák be – így nem a minőség, hanem a mennyiség az, ami az árat alakítja, és ez a szemlélet jelenik meg a gazda szőlőjében is.

Ezért van az, hogy míg az élvonalba tartozó borászatok saját területeiken megfelelő metszéssel és zöldszürettel tőkénként csak 5-10 fürtöt hagynak a minél jobb borminőség és koncentráció érdekében, addig a mennyiségre termelő gazdáknál a húsz fürt is simán megvan egy tőkén, extrém esetekben ennél is jobban terhelik a szőlőt. Arról nem is beszélve, hogy sokan a szerves trágyát is a terroir részének gondolják, ami szintén megdobja a szőlő termését — néha még a borból is kiérezni.

A jellemző tokaj-hegyaljai fajták,

a furmint és a hárslevelű 17-18 mustfokkal érnek be (igazán szép bort azonban 20 mustfok körül adnak). Ha ezen érték alatti szőlő érkezik a borászatokhoz, a legtöbben cukor hozzáadásával javítják fel az alapanyagot. A zsákos napfény használatával el lehet kerülni egy rosszindulatú erjedés beindulását, növelni lehet a potenciális alkoholtartalmat, és így a bor tartósságát. A must cukrozását csak az alacsonyabb borminőségi kategóriákba szánt termékeknél engedélyezi a bortörvény — de csak a szüret évében. Az édesített must legfeljebb 19,5 mustfokos lehet, és maximum hárommal lehet emelni az eredeti mustfokon. Egyes feltételezések szerint a tokaji alapanyag az alföldi felvásárlóknak csak a savtartalom és az illatanyag miatt kell — pezsgőbe.

Mint azt az idei szőlőfelvásárlásokra jól rálátó forrásunktól megtudtuk: az alföldi cégek mérlegein augusztus végén, szeptember elején megfordult olyan szőlő is, ami 14-15 mustfok közötti értéket mutatott. Amelyik termelő szeptember közepén vitte a szőlőt, az 15-17 mustfokot ért el, szeptember végén és október elején 17-20 mustfoka volt a termésnek, október közepén pedig már 20 mustfok feletti a felvásárolt szőlő átlagos mustfoka.

A Mandiner.bor információi alapján

volt olyan alföldi szőlőfelvásárló cég, aki a 16 magyar mustfok alatti szőlő kilójáért 97,5 forintot adott, a 16 magyar mustfok feletti szőlőért pedig 102,5 forintot. A Tokaj Kereskedőház idén a 19 mustfok alatti szőlő kilójáért 90 forintot, a 19-21 fok közötti szőlőért 100 forintot, a 23 mustfok feletti alapanyagért 130 forintot fizet a kistermelőknek, az ún. prémium minőségű szőlőért pedig 150 forintot. Ezen árak alapján jobban megérte a gazdáknak az alföldi cégekhez vinni a szőlőt: korábban jutottak pénzhez, és még többet is kaptak.

Az Észak-Magyarország napilapban még szeptember 11-én megjelent egy cikk, melyben Kiss István, a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója látva ezt a helyzetet arról beszélt, hogy „tulajdonképpen a más borvidékekről érkező felvásárlók mintha »kirabolnák« a borvidéket — abban az értelemben, hogy olyan stádiumban vásárolják fel a szőlőt, amikor az még nem érte el a teljes érettségi állapotát”. Kiss István mondanivalóját súlyosbítja, hogy közben kis mértékben bár, de megjelent a borvidéken az aszúsodás, így a rengeteg korán leszüretelt területről már nem lehet szedni aszúszemeket.

Az alföldiek nem hagyták annyiban,

és nyílt levélben válaszoltak, melyben megemlítik, hogy a 19 mustfok alatti szőlőre a Tokaj Kereskedőház is hirdetett felvásárlási árat: „Lehet, hogy az a gond, hogy a Duna Borrégió felvásárlói magasabb árat fizetnek? De akkor miért is beszélünk kirablásról? A Duna Borrégió szőlőfelvásárlói egy kicsit árfelhajtó szerepet töltenek be más borvidékeken annak érdekében, hogy alapanyagot biztosíthassanak a maguk számára.”

A Szőke Sándor és Kisari István által jegyzett szeptemberi 28-i nyílt levélben arról is szó esik, hogy nem olyan régen a tokaji borvidék határozottan megtiltotta szőlőfelvásárlók tevékenységét területén: „Még a határozat évében olyan katasztrofális szüreti idő köszöntött a borvidékre, hogy az egész termés veszni látszott. Bizony akkor nagyon sűrűn csörgött a telefon, hogy ne vegyétek komolyan a határozatot, küldjétek a felvásárlókat, és közös erőfeszítéssel mentsük a termést!”

Ezt Kiss István sem hagyhatta

válasz nélkül. A Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója szintén nyílt levélben arra hívta fel az alföldiek figyelmét, hogy a korai szőlőfelvásárlás miatt gyakorlatilag eltűnik a szőlő, mielőtt az beaszúsodhatna: „Természetesen megérteni illik és kell, hogy a katasztrofális fagykárok miatt elengedhetetlen termékalapot vásárolnia a Duna Borrégiónak. (...) Remélem, egyetérthetünk abban, hogy az idei intenzitású külsős felvásárlás nem segítette annak a minőségű szőlőnek a betakarítását, amiről Tokaj nevezetes. Hiszen sokuknak ismerős lehet az a mondás, hogy akár szőlő akár kár, Simon-Júda a határ.”

A Mandiner.bor által megkérdezett tokaj-hegyaljai borászok szerint nagy aszúmennyiség akkor sem lenne idén, ha az alföldiek nem vásároltak volna fel szőlőt. Kimondottan jó aszús év esetén hektáronként 9-10 mázsa aszúszemet lehet szüretelni, ez nagyjából azt jelenti, hogy ilyenkor a borvidéken 30 ezer mázsányi aszú képződik. Idén nem hallani arról, hogy bárki is vásárolna fel aszúszemet — bár több pincénél is mondják, hogy szőlőikben megjelent a botritisz.

Ha a következő napokban, hetekben marad a szárazság, és nem lesz nagyobb eső, van esély arra, hogy aki kockáztatott, és a tőkén hagyta a fürtöket, kiszedhet belőlük jó minőségű aszúsodott szemeket. Ha viszont jön egy nagy eső, az elmoshatja az egészet.