és nyílt levélben válaszoltak, melyben megemlítik, hogy a 19 mustfok alatti szőlőre a Tokaj Kereskedőház is hirdetett felvásárlási árat: „Lehet, hogy az a gond, hogy a Duna Borrégió felvásárlói magasabb árat fizetnek? De akkor miért is beszélünk kirablásról? A Duna Borrégió szőlőfelvásárlói egy kicsit árfelhajtó szerepet töltenek be más borvidékeken annak érdekében, hogy alapanyagot biztosíthassanak a maguk számára.”
A Szőke Sándor és Kisari István által jegyzett szeptemberi 28-i nyílt levélben arról is szó esik, hogy nem olyan régen a tokaji borvidék határozottan megtiltotta szőlőfelvásárlók tevékenységét területén: „Még a határozat évében olyan katasztrofális szüreti idő köszöntött a borvidékre, hogy az egész termés veszni látszott. Bizony akkor nagyon sűrűn csörgött a telefon, hogy ne vegyétek komolyan a határozatot, küldjétek a felvásárlókat, és közös erőfeszítéssel mentsük a termést!”
Ezt Kiss István sem hagyhatta
válasz nélkül. A Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója szintén nyílt levélben arra hívta fel az alföldiek figyelmét, hogy a korai szőlőfelvásárlás miatt gyakorlatilag eltűnik a szőlő, mielőtt az beaszúsodhatna: „Természetesen megérteni illik és kell, hogy a katasztrofális fagykárok miatt elengedhetetlen termékalapot vásárolnia a Duna Borrégiónak. (...) Remélem, egyetérthetünk abban, hogy az idei intenzitású külsős felvásárlás nem segítette annak a minőségű szőlőnek a betakarítását, amiről Tokaj nevezetes. Hiszen sokuknak ismerős lehet az a mondás, hogy akár szőlő akár kár, Simon-Júda a határ.”