Középkori leletre bukkant egy magyar diákcsapat a Bükkben
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
Egészen véletlenül, egy ház előtt sétálva bukkantak veszprémi régészek egy kapubejáró előtt az aszfaltba ágyazott, jó állapotú római kori faragott kőoszlop-töredékre. A szakemberek restaurálják és a kőtárba helyezik a műtárgyat.
Egy ház előtt sétálva, véletlenül bukkantak egy kapubejáró előtt az aszfaltba ágyazott, jó állapotú római kori faragott kőoszlop-töredékre a veszprémi régészek, akik restaurálják és a kőtárba helyezik a műtárgyat. Kasza Katalin régésztechnikus és Pálffy Sándor restaurátor kitartó munkájának köszönhetően a faragvány ma már a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum régészeti gyűjteményéhez tartozik – közölte Szaksz Balázs, az intézmény közönségkapcsolatok és marketing osztályának vezetője szerdán.
A restaurálási munkák befejezése után az ókori kőemléket a múzeumi igazgatóság római kori kiállítóhelyére, Nemesvámosra szállítják, ahol a Villa Romana Baláca kőtárában helyezik el, ahol nemcsak helyi, a temetkezéshez, halottkultuszhoz kapcsolódó, valamint az istenvilágba betekintést nyújtó kőfaragványok láthatók, hanem egész Veszprém megye területéről előkerült, jelentős római kori műtárgyak is. Csirke Orsolya, a múzeum régésze szerint a jellegzetes helyi nyersanyagból, vörös homokkőből faragott oszloptöredék valószínűsíthetően környékbeli műhelyben készült. A 40-szer 40 centiméteres lábazatot a négy sarkán stilizált levélmotívum díszíti, felül egy szélesebb gyűrűvel válik el magától az oszloptörzstől, amelynek átmérője 33 centiméter.
A múzeumi igazgatóság régészeti gyűjteményében több hasonló megmunkálású, díszítésű töredék található. Az alsóörsi műtárgyhoz megszólalásig hasonló oszloptöredék került elő Szentkirályszabadja Szobahely néven nyilvántartott lelőhelyéről. Ezt a darabot 1965-ben találták meg. Hasonló, de részletesebben kidolgozott levélmotívumokkal díszített – néhány kisebb sérüléstől eltekintve –, ép kőoszlop került a lapidáriumba Csopakról is. A megyében előkerült, párhuzamként állítható oszloptöredékek a 4. századból származnak.