A lengyel-magyar barátságot éltette Bogláron Martonyi

„Ezt a tüzet, ezt a szikrát meg kell őrizni” – mondta a külügyminiszter, hozzátéve, azért hálás mindenkinek, aki itt van, mindenkinek, aki ezt az eseményt megszervezte, segítette, „mert ébren tartják ezt az érzést”. Martonyi János a második világháború eseményeit felidézve elmondta: 1939 szeptemberében több mint százezer lengyel menekült érkezett Magyarországra. Sokan segítettek nekik, köztük idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztos és Varga Béla plébános, a balatonboglári lengyel iskola megszervezője és működtetője 1944 tavaszáig, a német csapatok bevonulásáig. Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete kivételes alkalomnak nevezte az emlékszoba átadását a Lengyel-Magyar Barátság Házában, Balatonboglárt pedig egy olyan helynek, amely „egy a világon talán egyedülálló jelenség szimbólumává vált, a két nemzetet, a lengyeleket és a magyarokat összekötő rendületlen, igaz, évszázados barátság jelképévé”.

Az egykori iskola épületében a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége kezdeményezésére, valamint a lengyel Veteránok és Meghurcoltak Ügyeinek Hivatala támogatásával megnyílt, korabeli dokumentumokat és a diákok relikviáit őrző kiállítóhellyel arról emlékeznek meg, hogy a második világháborúban – 1939 őszétől 1944 tavaszáig – a balatonboglári líceumban tanulhattak menekült lengyel diákok, akik a mai napig őrzik az itt töltött hónapok, évek emlékét, és minden évben megemlékeznek arról, hogy Magyarország befogadta őket. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára történelemórák színhelyéül is ajánlva az emlékszobát, azt ígérte, hogy a jövőben sokkal nagyobb teret szentelnek a történelemtanításban az igazi értékek közvetítésének, az igazság megismerésének. Az államtitkár szerint „a szabadság iránti vágy, a közös ellenség elleni küzdelem és az Istenbe vetett hit, ha nem is egyforma mértékben, de mindig összekötötte ezt a két népet”. Ennek az emlékszobának az átadása is figyelmeztet bennünket arra, hogy bármi történik körülöttünk ebben a világban, segítenünk kell egymásnak – tette hozzá Hoffmann Rózsa, rámutatva: ez történt itt 1939 és 1944 között az egykori lengyel líceumban is.

Jan Ciechanowski, a lengyel Veteránok és Meghurcoltak Hivatalának megbízott vezetője azt mondta: nincs a világon olyan hely, ahol olyan szívesen fogadták volna a lengyel menekülteket, mint Magyarországon. Roland Galharague, Franciaország budapesti nagykövete arra emlékeztetett, hogy Balatonboglár nemcsak lengyel menekülteknek, hanem 800 francia hadifogolynak is menedéket adott, és lehetőséget arra, hogy csatlakozzanak a francia ellenállási mozgalomhoz. Mészáros Miklós (Fidesz-KDNP), Balatonboglár polgármestere köszönetet mondott az emlékszoba kialakításában részt vevőknek, egyúttal különleges élményként számolt be arról, hogy az egykori lengyel iskola diákjai máig évente találkoznak Balatonbogláron. Az emlékszoba átadása előtt a lengyel vendégek megkoszorúzták a balatonboglári lengyel iskola működtetéséről gondoskodó Varga Béla  (1903-1995) plébános sírját a katolikus templomnál. Az évtizedekig emigrációban élő, majd Balatonboglárra visszatérő Varga Béla lengyelek, franciák és zsidók sokaságát mentette meg a háború éveiben. Lengyelország lerohanása után neki volt köszönhető Európa egyetlen lengyel nyelvű gimnáziumának működése a Balaton-parti településen.