„A kapu mögött barlangforma van, mélyén ott ül a Boldogasszony. Réveteg arcán üdvözült mosoly, mint földi asszonytestvéreinek azon a boldog órán, mikor méhükben gyermek ébred. Itt is ez történik. Az ősidők óta várt újjászülető fény fogan meg itt. A hajnalban bemutatott szentmise átváltozásában földre száll az örökké várt Megváltó. Táltosok dobognak a tűz körül, püspök áll a kőoltár előtt. Visszajár a pálos tartományfőnök. Évközben minden nap, minden órában jön látogató. A Pilis lábánál a parkoló ritkán áll üresen. Pünkösdkor ezrek vesznek itt részt szentmisén, mert nem tudtak eljutni Csíksomlyóra. És bizony, erre az egyszerű, téli hajnalra is feljutnak sokszázan.
Kérdezd meg őket, mit keresnek! Ha nem ismered őket, és van kis időd, kirándulj el a Pilisbe! Kezdd a névadó heggyel, annak lejtőjén ott fog várni a szabálytalan kőből ügyetlenül rakott kőkupola! Napsütésben égszínkék a tetején lévő méteres üvegkereszt, óriási kőremeték őrzik a bejáratot, szárba szökken a hajlított vaskapu. A mélyben ott ül a Boldogasszony, réveteg arcán üdvözült mosoly, mint földi asszonytestvéreinek azon a boldog órán.
Mégis azt mondom, menj inkább télen! Menj karácsonykor! Olyankor a nap azon a bizonyos helyen kel a horizonton. Hátha meglátod, miről szól valóban a Napba Öltözött Boldogasszony.”