Értjük mi a filmet, csak nem szeressük!

„Nem vagyok képes pontos látleletet adni arról, hogy mi szüli a fellobbanó indulatokat. Sok a régi sérelem, az elvesztett presztizs, a kirekesztettség fájdalma, a munkanélküliség. De ennél is több a néma filmes. Amelyik nem vesz részt a gyűléseken, nem foglal állást a médiában, nem fészbukol, vagy ha igen, akkor is csak passzív olvasóként. Viszont bejár Vajnához, Szőts Gézához, kapcsolatot keres Szalai Annamáriával, bőszen dolgozik a filmtervén. Nem dumál, nem hőzöng, nem lázad. Túlél.

Elítélném, de már késő, most látom, honnan ismerős ő. Hiszen ilyenek voltunk mindnyájan a szép emlékű Kádár-korszakban. Csak ittuk azt a sok Londonból hozott Earl Gray teát, sodortunk hozzá Drum cigit és vártuk, vártuk, hogy jöjjön végre a mi időnk. Mert aki csöndben van, az előbb-utóbb sorra kerül. Lehet, hogy öt év múlva, lehet, hogy tíz. Mit számít, hosszú az élet. Csak Kádár meg ne haljon. Mert utána biztos sokkal rosszabb jön.

Bizony, Orbán után is jöhet még rosszabb. 64 Vármegye Filmközpont! Tryanon Pictures! Nem kéne ugrálni. Szép az élet, csak meg kéne egymásnak magyarázni. Végülis, ha összekapnánk magunkat, lehetne a miénk a legvidámabb filmes barakk!”