Karády 100

Kanczler Katalin egy hétgyerekes kőbányai munkáscsaládban született. Kávéházi énekesként fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, aki gondoskodott képzéséről, s akitől a Karády nevet is kapta. 1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal elindította énekesnői karrierjét is.

Karády mély, búgó hangján slágerek tucatjait énekelte (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet) és rengeteget forgatott. Amerikai stílusú sztárt faragtak belőle, a nők utánozták frizuráját, öltözködését - a szőke, babás nőideál után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonya lett. Karádyt a szélsőjobboldal zsidóbérencnek nevezte, a baloldalnak pedig túl polgári és sztáros volt. A német megszállás után letartóztatta a Gestapo, barátai csak nehezen tudták kiszabadítani. A nyilasok alatt zsidókat mentett, amiért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki. Karádyt megviselte a szovjet fogság, ráadásul szerelme, az ÁVH-nak átadott Újszászy István, a hírszerzés főnöke is eltűnt.

Karády Katalin 1951. február 9-én hagyta el hazáját, itthon ezután neve sem hangozhatott el. Brazíliában, majd New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont vezetett. Kultusza a hetvenes évek végén éledt újra. New Yorkban halt meg 1990. február 7-én. Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című 2001-es filmje Karády és Újszászy szerelmét elevenítette fel, akárcsak Pusztaszeri László 2008-as Karády és Újszászy című párhuzamos életrajza, dalaiból pedig nemrég Szalóki Ági adott ki feldolgozáslemezt.