Clint kőkemény, Clint hűvös - de odacsap, ha kell. Eastwood színészi karrierjében az áttörést Sergio Leone hozta el, aki több spagetti-westernjének (Egy maroknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf) főszerepét osztotta rá. A rezzenéstelen arcú, szűkszavú, de gyors kezű pisztolyhősök után jött Amerika és Piszkos Harry, az öntörvényű, nagyvárosi emberek védelmében brutális kegyetlenséggel igazságot osztó zsaru szerepe.
A kamera másik oldalán hatalmas szakmai sikereket ért el: a western műfaját megújító Nincs bocsánat 1992-ben a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is kiérdemelte, amire Eastwood ráduplázott a Millió dolláros bébivel. Az olyan alkotások, mint a klasszikus film noir stílusban rendezett sötét hangulatú Titokzatos folyó, vagy az amerikai és japán nézőpontból is feldolgozott Ivo Dzsima-i csata (A dicsőség zászlaja és a Levelek Ivo Dzsimáról), vagy a Gran Torino (mellyel színészként önironikus búcsút vett a vászontól) egyértelműen a legnagyszerűbb rendezők sorába emelték Eastwood-ot.
A mester közismert kemény munkájáról, takarékosságáról és feltétlen megbízhatóságáról; a kitartás pedig megéri az áldozatot. Tavalyi, Elcserélt életek című filmjéért Angelina Jolie-t, idén pedig a Nelson Mandeláról forgatott A legyőzhetetlenért Matt Damont és Morgan Freemant jelölték Oscar-díjra. A nyolcvanas években egy rövidke időre a politikába is beleszólt; a helyi visszásságokon felháborodva elindult lakóhelye, Carmel városka polgármesteri tisztségéért - és győzött, természetesen, a szavazatok 72,5%-át megszerezve. Eastwood regisztrált republikánus Kaliforniában, azonban magát liberálisnak vallja. Mottója: „Mindenki hagyja békén a másikat.”