Egy diáklány robbantással fenyegetett meg egy fővárosi mozit, mert nem tetszett neki a film

A tettes beismerő vallomás tett.

Ő már tudja mi van ott, ahol a látóhatáron összeér az út két széle - írta róla Smalladam kolléga, és igaza volt. Egy amerikai legenda búcsúzott el a világtól.
Legenda, éspedig vitatott legenda. De miért is kellene szelídnek lenni azon a bizonyos országúton? Hopper az elmúlt negyven év egyik legjellegzetesebb amerikai színésze volt, aki a ma már előszeretettel kritizált hatvanas évekbeli ellenkultúra egyik ikonjává vált. De hát nem ő volt az egyetlen önpusztító és lázadó figura a kultúra történetében. És amikor lázadt, akkor is művész volt. Művész volt, tehát alkotott. Színészkedett, filmet rendezett, fotózott, szobrászkodott. És persze: szívott, szivarozott, motorozott, vedelt, nőzött egész életében. Vagyis élt. Nyugodjon szelíden.