A hazaárulók még mindig közöttünk élnek.
Nyitókép: ANP MAG / AFP
2004. december 5. – A nap, amikor Magyarország politikai vezetése szembefordult a nemzettel, és a szétszakított magyarság millióinak sorsát dobta oda pártpolitikai játszmák oltárán. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás tragédiája azóta is mély sebet hagyott a nemzet emlékezetében – és jogosan. Hiszen akik ezt a szavazást egyáltalán kiírták, azok hazaárulók voltak.
Az egész történet egy politikai színjátékkal kezdődött, amikor a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) aláírásgyűjtéssel próbálta meg elérni, hogy a határon túli magyarok kedvezményes honosításához törvényi alapot teremtsenek.
Ez a kezdeményezés, bár nemes célt szolgált, politikai fegyverré vált, amelyet a magyar baloldal és a liberálisok arra használtak, hogy szándékosan éket verjenek magyar és magyar közé.
A népszavazás kiírásának körülményei önmagukban is szégyenletesek. Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök jóváhagyásával december 5-re tűzték ki a referendumot, egy másik, kevésbé érzékeny témával, a kórházprivatizációval együtt. Ez az időzítés nyíltan mutatta: a hatalmon lévők semmit nem tettek a nemzeti ügy iránti elkötelezettségük bizonyítására.
A baloldal és liberális szövetségeseik, élükön Gyurcsány Ferenccel és a Szabad Demokraták Szövetségével, mindent megtettek, hogy lejárassák az ügyet.
Kampányuk lényege az volt, hogy a határon túli magyarok „elveszik” az anyaországi állampolgárok szociális juttatásait. Ez az abszurd, minden alapot nélkülöző propaganda hatékony eszköznek bizonyult a választók manipulálására.
Kapcsolódó vélemény
Az eredmény óriási csalódást okozott a Trianon tépázta magyarság számára, de még a nemzetközi közvéleményben is megdöbbenést keltett.
Az MSZP és az SZDSZ állításai szerint a kettős állampolgárság tönkretenné a szociális rendszert – holott akkor is világos volt, hogy a törvényt megalkotó parlamenti többség bármilyen hatásmechanizmust szabályozhatott volna. Az érv alaptalan volt, de hatásos: a magyar közvélemény egy része elhitte a propagandát, és nemet mondott saját nemzettársaira.
Az alacsony részvétel miatt a népszavazás eredménytelen lett, de az üzenet egyértelmű volt: Magyarország lakosságának egy jelentős része nem tartotta fontosnak, hogy a történelmi igazságtételt megvalósítsa. A nem szavazatok magas aránya pedig azt mutatta, hogy a balliberális manipuláció sikeresen ültette el a félelmet és az előítéleteket az emberekben.
A december 5-i események azt üzenték a határon túli magyaroknak: „Nem vagytok a nemzet részei”. Ezt az anyaországon kívül élők sokkoló módon élték meg, hiszen azok a magyarok, akik a legnagyobb áldozatot hozták a történelem során, ismét elutasítást kaptak. Ez a nap a nemzeti önazonosság meggyalázásának napja lett, amely a Kádár-rendszer nemzetromboló politikáját idézte.
A baloldal a népszavazás körüli kampányával nyíltan és egyértelműen nemzetellenes álláspontot képviselt. A 2004-es kampány a Gyurcsány-kormány és az SZDSZ részéről nemcsak politikai hiba volt, hanem egyenesen árulás:
egy olyan propaganda, amely elutasította a magyar nemzet határokon átívelő egységét. Különösen felháborító, hogy ezek az erők később migránsok tömeges befogadását szorgalmazták – ezzel szemben azonban saját nemzettársaik iránt megtagadták a legalapvetőbb szolidaritást is.
Kapcsolódó vélemény
A Fidesz–KDNP 2010-ben begyógyította a népszavazás okozta lelki sebeket.
Az igen szavazatok többsége ugyan csekély vigasz volt a nemzetben gondolkodóknak, de mégis alapot adott arra, hogy 2010-ben a Fidesz–KDNP kormány megtegye azt, amit az előző években elmulasztottak. A kettős állampolgárság kiterjesztése végül az összmagyarság egységének szimbólumává vált, egyfajta történelmi jóvátételként.
A 2004-es népszavazás örök mementó marad, amely emlékeztet arra, hogyan árulták el Magyarország baloldali és liberális politikusai a nemzet egységét. Azóta is minden december 5. annak bizonyítéka, hogy nem lehet közönyösnek maradni: aki nem a nemzet egységéért dolgozik, az a széthúzását szolgálja. Az árulók árnyéka azonban nem boríthatja el azokat, akik a nemzetet Trianon óta összetartani próbálják. Ez a harc ma is folytatódik.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Tényleg, ezt gondolja Lendvai Ildikó?
Magyar Péter egyébként ugyanúgy tagadja, hogy megszorításokra készülne, ahogyan korábban Lendvai „nem lesz gázáremelés” Ildikó is tette.
Nem jött be az érvelés.
A Mandiner megkeresésére Komjáthi Imre reagált.
2004. december 5-én tartották a népszavazást a kettős állampolgárságról.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
