Nyitókép: ANP MAG / AFP
2004. december 5. – A nap, amikor Magyarország politikai vezetése szembefordult a nemzettel, és a szétszakított magyarság millióinak sorsát dobta oda pártpolitikai játszmák oltárán. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás tragédiája azóta is mély sebet hagyott a nemzet emlékezetében – és jogosan. Hiszen akik ezt a szavazást egyáltalán kiírták, azok hazaárulók voltak.
Az egész történet egy politikai színjátékkal kezdődött, amikor a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) aláírásgyűjtéssel próbálta meg elérni, hogy a határon túli magyarok kedvezményes honosításához törvényi alapot teremtsenek.
Ez a kezdeményezés, bár nemes célt szolgált, politikai fegyverré vált, amelyet a magyar baloldal és a liberálisok arra használtak, hogy szándékosan éket verjenek magyar és magyar közé.
A népszavazás kiírásának körülményei önmagukban is szégyenletesek. Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök jóváhagyásával december 5-re tűzték ki a referendumot, egy másik, kevésbé érzékeny témával, a kórházprivatizációval együtt. Ez az időzítés nyíltan mutatta: a hatalmon lévők semmit nem tettek a nemzeti ügy iránti elkötelezettségük bizonyítására.
A baloldal és liberális szövetségeseik, élükön Gyurcsány Ferenccel és a Szabad Demokraták Szövetségével, mindent megtettek, hogy lejárassák az ügyet.
Kampányuk lényege az volt, hogy a határon túli magyarok „elveszik” az anyaországi állampolgárok szociális juttatásait. Ez az abszurd, minden alapot nélkülöző propaganda hatékony eszköznek bizonyult a választók manipulálására.