Ugyanezt gondolja a román-magyar kapcsolatokról is: „a kiegyezést kellene keressük, ezért gondolom, hogy milyen jó lenne, hogy 2026-ban, a nándorfehérvári csata kerek évfordulóján, egy zarándoklatot szervezni. Ezt el is kezdtem, és a vajdahunyadi románok is nagyon örvendenének, és igazából a szerbekkel is úgy tűnik, hogy most egészen jó történelmi hangulat van. Azt hiszem, hogy ha a fiatalok együtt tudnának zarándokolni, egy 300 kilométeres úton, az nagyon segíthetne abban, hogy egymásban a jót is, az értéket is meglássuk.
Én mindenkit arra bíztatok, hogy az előítéleteinket tegyük félre, és merjük a másikat megszólítani, merjünk a másikkal akár egy üveg borra vagy sörre vagy akármire leülni és elbeszélgetni. Mert tudnunk kell, hogy a Jóisten az utolsó ítéleten minden népnek nem külön fog asztalt teríteni, hanem egy nagy asztal lesz, és oda kell üljünk mindannyian.”
Az európai állapotokról kifejtette, hogy „a gonosz lélek szeretné elhitetni velünk, hogy itt a világvége, hogy összedől minden, hogy nincs tovább. Jézus Krisztus nem erről beszél, azt mondja a Miatyánkban, hogy imádkozzunk azért, hogy jöjjön el az ő dicsőséges országa.
Tehát egy keresztény nem a világvégét várja, hanem Isten diadalmas országának a megvalósulását.
És én sokszor elmondtam, hogy én rengeteg gyereket megkereszteltem, felnőttet is. De egyet sem kereszteltem azért meg, hogy a népünk siratóasszonya legyen, vagy gyászhuszára, hanem prófétái legyünk. És én mindenkit arra bíztatok, hogy a helyzet komolyságát tudomásul véve próbáljunk megoldást keresni saját fizikai kérdéseinkre is. Népünk Európa jövőjére is. Úgyhogy azt gondolom, ez a tusványosi találkozó is egy ilyen útkeresés. Hisz annyiféle ember itt összegyűl, és annyi különféle értéket hordozó ember képes egy asztalhoz ülni, én ezt mindenképpen egy előremutató, reménnyel teli dolognak tartom.”