Böjte Csaba: A butaság és a bunkóság a mi ellenségünk

Nyitókép: a szerző felvétele

Arra kértük Csaba testvért, hogy meséljen az erdélyi magyarok helyzetéről. A szerzetes kifejtette, hogy ő szórványban él, kisebbségi körülmények között, és azt látja, hogy nagyon sok érték van a parlagon. 

„Tehát én azt gondolom, hogy sokkal jobban kellene egymásba bízzunk, egymás felé kinyújtsuk a kezünket, és ugye erre vannak történelmi példák is, 1848 után, '53-ban egy zarándoklat mennyit segített abban, hogy az osztrák és a magyar nép egymásra találjon. Ugye Esztergomból gyalog, Mariazellig, hát az egy hosszú út, gyalog, rózsafüzért mondva, vallásos énekeket énekelve, falvakon keresztül, közel 20 ezer ember, és hát utána ugye elindult a kiegyezés, és tudjuk jól, hogy végül is, hát tragikus 48-as eseményeket, tehát egy egész normális kapcsolat jött létre az osztrák és a magyar nép között.” – folytatta.

Ugyanezt gondolja a román-magyar kapcsolatokról is: „a kiegyezést kellene keressük, ezért gondolom, hogy milyen jó lenne, hogy 2026-ban, a nándorfehérvári csata kerek évfordulóján, egy zarándoklatot szervezni. Ezt el is kezdtem, és a vajdahunyadi románok is nagyon örvendenének, és igazából a szerbekkel is úgy tűnik, hogy most egészen jó történelmi hangulat van. Azt hiszem, hogy ha a fiatalok együtt tudnának zarándokolni, egy 300 kilométeres úton, az nagyon segíthetne abban, hogy egymásban a jót is, az értéket is meglássuk. 

Az európai állapotokról kifejtette, hogy „a gonosz lélek szeretné elhitetni velünk, hogy itt a világvége, hogy összedől minden, hogy nincs tovább. Jézus Krisztus nem erről beszél, azt mondja a Miatyánkban, hogy imádkozzunk azért, hogy jöjjön el az ő dicsőséges országa.

És én sokszor elmondtam, hogy én rengeteg gyereket megkereszteltem, felnőttet is. De egyet sem kereszteltem azért meg, hogy a népünk siratóasszonya legyen, vagy gyászhuszára, hanem prófétái legyünk. És én mindenkit arra bíztatok, hogy a helyzet komolyságát tudomásul véve próbáljunk megoldást keresni saját fizikai kérdéseinkre is. Népünk Európa jövőjére is. Úgyhogy azt gondolom, ez a tusványosi találkozó is egy ilyen útkeresés. Hisz annyiféle ember itt összegyűl, és annyi különféle értéket hordozó ember képes egy asztalhoz ülni, én ezt mindenképpen egy előremutató, reménnyel teli dolognak tartom.”

A szélsőséges román pártok előretöréséről elmondta: „én azt gondolom, velük is párbeszédet kell folytatnunk. Mi nem egymásnak vagyunk ellenségei. A butaság, a bunkóság az, ami ellenségünk, amiket csak párbeszéddel, fénygyújtással, lehet megoldani. 

Tény az, hogy sose emeltem fel a hangomat, hanem mindig a párbeszédet kerestem, és most bátran elmondhatom, hogy a magyar árvaháznak egyik legnagyobb támogatói a dévai románok. Öröm látni azt, hogy milyen sokan eljönnek, és a gyerekeket elviszik ebédre. Van olyan gazdag román család is, amelyik ősszel minden gyereknek egy cipőt vásárol. 

A román ortodox egyházzal kapcsolatban kifejtette, hogy elmondhatja „ igazából a Dévai Szent Ferenc Alapítvány részben a román ortodox pátriárkának köszönheti a létét. Mert egy nagygyűlést szervezett még a 90-es évek második felében, ahova meghívtak minden egyházi elöljárót. Az érsek atya engem delegált oda, és ott volt a miniszterelnök is, az akkor azt hiszem Iliescu volt, és európai nagyok is voltak. És maga az ortodox pátriárka biztatta minden felekezet elöljáróját, hogy szervezzék meg a szociális hálókat, mert az ország bajban van, és tényleg sok az utcagyerek. Amikor erről a gyűlésről visszajöttem, elmentem a dévai polgármesterhez, és elmondtam, hogy ilyen nagyfiúk kérik, hogy szedjük össze az utcáról a gyerekeket. Igazából én mindig tisztelettel voltam az ortodoxia iránt, és úgy érzem, nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Több ortodox kolostorban is voltam, és én őszinte legyek, megcsodáltam azt a buzgóságot és imádságos lelkület, amit ott tapasztaltam.”

A magyar belpolitikáról azt gondolja, hogy