Tapasztalt sofőrt kérdeztünk arról, miért van ennyi baleset Romániában. Meglepő választ kaptunk

„Az az igazság, hogy azért, mert bolondok vagyunk” – mondta egy helybéli legényke egy gyergyói rendezvényen még tizenévvel ezelőtt, amikor italozás közben előkerültek az egészen friss történetek a spontán összeverődött társaságban annak kapcsán, hogy az Ambrus bátyja a múlt héten halt meg motorbalesetben, pont abban a kanyarban, ahol a Pistiék fél éve autóval, megint más pedig tavaly; mi meg feltettük bátortalanul a kérdést, miért szednek ennyi áldozatot az utak errefelé.

„A románok mennek, mint a meszes”

Az egy dolog, hogy a románok mennek, mint a meszes – a sokadik erdélyi útján az ember már nagyjából felismeri a rendszámtáblákon a különböző megyék felségjeleit, s így körülbelül tudja, mennyire valószínű, hogy magyar, s mennyire, hogy román volt az aktuális letolós-kanyarban-tilosban-kielőzős bunkó –, de hogy mondjuk az udvarhelyi kántornak pár éve miért kellett száztízzel felvezetni minket a szejkei szállásunkra esőben, a legjobb indulattal sem jónak nevezhető utakon, na, az ilyesmire nem feltétlenül adódik racionális magyarázat.

– ezt Sólyom István mondja kérdésünkre, kolozsvári tudósítónk, aki Románia minden szegletét bejárta már autóval az elmúlt húsz évben, hozzátéve: „nálatok nincs is annyi baleset, mint nálunk”. Való igaz, a legutóbbi  miatt keressük. A friss tragédia ismert: két magyar motoros életét vesztette, egy harmadik pedig súlyosan megsérült vasárnap délután a romániai Hunyad megyében, miután egy autóssal ütköztek. A balesetet egyébként 56 éves petrozsényi sofőr okozta, aki Hátszeg irányában haladva autójával meg akart előzni egy gépkocsisort (!), és összeütközött egy szemből érkező, hat motorosból álló csoporttal. Petrozsényban kilencven százalék fölötti a románok aránya, de nem ez a lényeg, hanem egyszerűen a közlekedési mentalitás.

A legtöbb baleset Európában

S ami a baleseteket illeti, Románia a szomorú menet éllovasa: a saját statisztikai hivataluk szerint

Uniós adatok szerint a romániai átlag csaknem kétszerese az európai átlagnak egymillió főre vetítve: az uniós átlag 46, a román 86 halottat jelöl. Megjegyzendő: a magyar is rosszabb az uniós átlagnál, de messze elmarad a román szinttől, 56 halálos áldozattal egymillió lakosra.

Sólyom elmondása megerősít bennünket abban, hogy nem csupán a főleg Közép-Erdélyre és Székelyföldre redukált tapasztalataink országosan is helytállóak (Noha egyébként Romániában a legtöbb közúti baleset Bukarestben történik, a negatív rangsorban Iași és Kolozs megyék következnek, a legbiztonságosabb egyébként éppen a székely Kovászna megye).

– mutat rá Sólyom. Pedig, hogy a büntetési tételek ne lennének magasak, az sem feltétlenül igaz. Sőt.

Emellett például olyanért is lehet büntetést kapni, mint „agresszív vezetési magatartás” – ami méghozzá 580 lejtől 725 lejig terjedő pénzbírsággal (43-55 ezer forint) és a gépjárművezetői engedély 30 napra történő bevonásával büntethető. Mindez persze hiábavaló, ha nem ellenőrzik: „de nem tudnak minden faluban közlekedési rendőrt kiállítani, hogy mérje a sebességet” – mondja Sólyom.

Balkáni morál

A közlekedési morál és a fejletlen infrastruktúra szerinte kéz a kézben járnak. „Autópályák, gyorsforgalmi utak errefelé alig vannak, hát a normál utakat használják úgy az emberek, mintha azok lennének” – mondja. Hozzáteszi: utakból szinte ugyanannyi van, mint a Ceausescu-érában, autóból viszont négyszer annyi, így külön megy a tülekedés.

„Nem adottak a gyors és biztonságos közlekedés feltételei, mindenki úgy megy, ahogy tud, nem is alakult ki az emberekben ennek a kultúrája, nekünk, akik ebbe születtünk bele, ez a természetes, erre jön rá a balkánias gondolkodás, a nemtörődömség, hanyagság, versengésre való hajlam, nekem-jobb-autóm-van-én-megyek-előtted-mentalitás” – sorolja tudósítónk, hozzátéve, ő háromszorosan igyekszik figyelni, amikor közlekedik, hogy elkerülje a baleseteket, az erdélyi szempontból egyébként egyik legfontosabb Kolozsvár és Gyergyószentmiklós közötti úton. Erre jön rá, hogy

Sőt, tapasztalt romániai sofőrként Sólyom számára a magyarországi (anyaországi szemmel nézve persze erősen relatív) szabálykövetés jelentett először kultúrsokkot – itt ennyire ráérnek az emberek? – gondolta első ízben, vallja be.

De ne legyünk igazságtalanok: hozzáteszi ő is, hogy a domborzati viszonyok sem feltétlenül segítik elő az átláthatóságot és a biztonságot. „Van, hogy egymást követik a beláthatatlan kanyarok, szerpentinek, ez hegyvidék”. Hozzájön még a szezonális hatás, hiszen mindenki sietne nyaralni, ahogy karácsony környékén is megszaporodnak a balesetek – ráadásul most a nyár legmelegebb napjait éljük, ami szintén nincsen jó hatással a vezetési képességekre.

***

Nyitóképünk illusztráció. Forrás: Michael Dunning/Getty Images