Táblaháború Sepsiben: szerelhetik le a kétnyelvű utcaneveket

„Ez a kettős mércék országa” – fogalmaz lapunk megkeresésére Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, amikor alig néhány nap különbséggel napvilágot látott két egymástól független hír. Az egyik arról szólt, hogy a legfőbb ügyészség büntetőeljárás során vizsgálódik egy külföldi futárokat támadó Facebook-poszt miatt; a másik meg arról, hogy immár végleges bírósági döntés kötelezi Sepsiszentgyörgy önkormányzatát arra, hogy lecserélje a város kétnyelvű utcanévtábláit. 

A két ügyet Dan Tanasă, a klerikofasiszta Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) párt képviselőjének személye köti össze; míg az első esetben, amikor afrikai és ázsiai vendégmunkások ellen hergelt, a törvény szigorával kell szembenéznie, a másodikban, amikor sok századik pere egyikében támadta a magyar nyelv használatát, éppenséggel a bíróság állt a soviniszta politikus mellé. 

Tanasă a valóságon kívül – elvégre rendszeresen panaszkodik a székelyföldi románok hányatott sorsára – a magyar közösséggel és kimondottan Sepsiszentgyörggyel is terhelt viszonyt ápol. Kezdve azzal, hogy elsöprő többségben magyar városban született bevándorolt román szülők gyermekeként, és ezt láthatólag azóta sem volt képes megemészteni. Ezért hát előbb magánszemélyként, később az általa alapított Méltóságért Európában Polgári Egyesületen (ADEC) keresztül 

a székely zászlókat a középületeken; a Tamási Áron Színház homlokzati díszfeliratát (itt a román felirat hangsúlyosabb lett); perelt, hogy Sepsiszentgyörgy egyik tornyára kötelezően kerüljön ki a román nemzeti zászló (ezt elvesztette); perelte a magyar tannyelvű Mikó-kollégium feliratait, de még a parkolóautomaták magyar felirataiba is belekötött. 

Külön kedvencei voltak a kétnyelvű táblák, különösen a helységnév- és intézménytáblák, újabban pedig az utcanévtábláknak is nekiment – pert indított Sepsiszentgyörgy ellen, és az ezzel kapcsolatos ítéletet hagyta jóvá immár fellebbezhetetlenül a bíróság. Amely kimondta: a magyar felirat nem szerepelhet a román nyelvű megnevezéssel egy sorban, hanem kizárólag alatta, az ennek nem megfelelő táblákat pedig el kell távolítani. 

A bíróság ráadásul nem is idevágó passzusokkal indokolta az ítéletet, hiszen az alkotmány azon rendelkezésére is hivatkozott, amely Románia hivatalos nyelveként a románt jelöli meg, illetve a település-névtáblák elrendezését érintő törvényre – vagyis két olyan jogszabályra, amely nem rendelkezik az utcanévtáblákról. 

Az egésznek semmi más értelme nem lehet, mint a román felsőbbrendűség hirdetése – erősíti meg a polgármester és Pászkán Zsolt erdélyi politikaelemző is kérdésünkre. 

A polgármester maga is őriz emlékeket Dan Tanasă feltűnéséről, hiszen már akkor aktívan harcolt a magyar nyelv ellen, amikor Antal Árpád még parlamenti képviselő volt 2004 és 2008 között, és ekként az európai uniós tagállamok autonómiakoncepcióival is foglalkozott. „Igaz, az első polgármesteri mandátumom alatt Spanyolországban élt egy régi kommunista titkosszolgálati összekötő ösztöndíját élvezve, gyakran előbb értesült a Székelyföldet érintő dolgokról, mint mi magunk, itteni döntéshozók” – idézi fel Antal; ezért hát Tanasăt „egy láthatatlan szervezet látható részének” tekinti. 

Pászkán messzebb megy: szerinte a bírósági ítélet maga is Tanasă „évtizedes munkája és a bíróságok cinkossága”, amely nevetséges érveléssel döntött a tiltás mellett. Ő és Antal is rámutat: a román és a magyar nyelv szórendje eleve segíti az egy szinten feltüntetett utcanévtáblákat is, hiszen míg a román a név elejére írja a közterület jellegét, a magyar a végére, így olvasható egyelőre sok helyen olyan, hogy „Strada Bem József utca”. „A bíróságok önkényesen döntenek ezekben az ügyekben, az állam tudatos támogatásával” – véli a szakértő, aki szerint az a veszély is fenyeget, hogy az AUR erősödését érzékelve és ezt a precedenst látva a soviniszta bírók még könyörtelenebbül küzdenek majd a magyar nyelv ellen. Mindeközben az AUR kettős játékot játszik, mutat rá: míg George Simion elnök – az úzvölgyi temetőgyalázó volt focihuligán – egyenesen meghívta a magyarokat a pártjába, ez valójában senkinek nem szándéka. És míg a kívülről jobban fésültnek tűnő, de Pászkán szerint veszélyesebb Dan Dungaciu vagy Petrișor Peiu, az AUR politikusai valamiféle európai látszatot igyekeznek fenntartani, Tanasă viselkedik úgy, mint egy verőlegény-különítmény, igaz, „csak” paragrafusokkal. 

„Egyik kezünkkel építkezünk, a másikkal védekezünk” – írja le plasztikusan a helyzetet Antal Árpád. Ráadásul külső támogatásra sem számíthatnak; „eddig sem érkezett semmilyen segítség”, hasonló ügyekben Strasbourg és Brüsszel egy követ fújt. Ettől még igyekeznek hangot adni felháborodásuknak. „A legfontosabb, hogy üzenetet fogalmazzunk meg a döntéshozóknak, de elsősorban a saját közösségünknek: hogy az anyanyelvünkhöz és a szimbólumainkhoz való ragaszkodásunkat semmilyen törvénnyel nem tudják megtiltani” – mondja a sepsiszentgyörgyi polgármester. 

S hogy mi lesz a leszerelt kétnyelvű utcanévtáblákkal? Antal Árpád székelyes választ adott a tiltásra: az utóbbi harmincöt év többi hasonló „áldozatával” együtt egy állandó szabadtéri kiállítás részeként mutatják majd be őket. Mint lapunknak elmondta, a táblák átadását egyszerre tervezi a sepsiszentgyörgyi kommunizmus múzeumának őszi meg­nyitásával, hogy mindenki érzékelhesse: ez bizony még mindig Nicolae Ceaușescu országa.

Nyitókép: A kifogásolt táblák egyike