Elemzés bizonyítja: súlyos terhet róna minden magyarra, ha megvalósulna Von der Leyen terve Ukrajnában

Január végén a Politico arról számolt be, hogy birtokába jutott egy dokumentum, amely Ukrajna háború utáni „prosperitási ütemtervét” vázolja fel. A dokumentum szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió abban reménykedik, hogy 800 milliárd dollárnyi köz- és magánforrást tud bevonni Ukrajna újjáépítésének támogatására. Bár a tervezet nem kötődik hivatalos uniós vagy kormányzati intézményhez, máris felkeltette a brüsszeli döntéshozók figyelmét.

„Az úgynevezett »prosperitási ütemterv« olyan irreális feltételezésekre épül, amelyek szerint a háborúban súlyosan károsodott ukrán gazdaság termelékenysége 300%-kal nőne, miközben több millió, már uniós útlevéllel rendelkező migráns térne vissza az országba” – erősítette meg a tanulmányban foglaltakat Philip Pilkington az MKI vezető kutatója. Hozzátette: a terv 800 milliárd euró mozgósítását irányozza elő, azonban nem világos, hogy ez a forrás pontosan honnan érkezne. 

A szakértő szerint megdöbbentő, hogy egy háborúban álló ország esetében befektetési ajánlatokra emlékeztető tervek jelenhetnek meg „újjáépítési stratégiaként”, miközben a finanszírozás valós alapjai nem tisztázottak. Pilkington világossá tette:

„Ha komolyan vesszük az EU bővítési folyamatát, egyértelmű, hogy egy háborúban álló ország nem tudja teljesíteni a koppenhágai kritériumokat.” – ezt már Dr. Molnár Balázs Péter az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta. 

Úgy fogalmazott, a szabad választások, sajtószabadság és a jogállami normák érvényesülése nélkül a csatlakozási folyamat erőltetése súlyos precedenst teremtene. A helyettes államtitkár kiemelte továbbá, hogy a Barátság kőolajvezetéken keresztül érkező szállítások leállása súlyos kérdéseket vet fel az energiabiztonság tekintetében.

A Magyar Külügyi Intézet elemzése rávilágít, hogy a dokumentum inkább magán-tanácsadói jelentésre, befektetési prezentációra emlékeztet, mint hivatalos szakpolitikai anyagra. Hiányoznak belőle a konkrét beruházási ágazatok, az ellenőrzés módja, és a tőke eredete is homályos.

Vissza nem térítendő EU-támogatások az ukrán újjáépítéshez, amelyeket végső soron az európai adófizetők állnak, valamint alacsony hozamú befektetések, amelyek kockázatát közpénzből fedezik, hogy vonzóbbá váljanak a magánszektor számára.

A Magyar Külügyi Intézet eseményén elhangzott: Siklósi Péter, az MKI vezető kutatója rámutatott: Ukrajna már mintegy 200 milliárd euró támogatásban részesült, további 90 milliárd euró hitel folyósítása zajlik, miközben a rekonstrukciós költségek összege folyamatosan nő. A katonai kiadások éves szinten 60–70 milliárd euróra tehetőek. Amennyiben a háború folytatódik, az idei év végére vagy jövő év elejére ismét napirendre kerülhet az újabb finanszírozási csomag kérdése. A jelenlegi források legfeljebb rövid távon biztosítanak mozgásteret. A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy Ukrajna pénzügyi mozgástere jelentősen beszűkült, és az ország szuverén hitelfelvevő képessége is korlátozott.

 – hangsúlyozta Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Stratégiai Jövők Programvezetője.

A szakértők egyhangúan rámutattak: a finanszírozási kérdésekben átláthatóságra, realitásérzékre és a tagállami érdekek következetes képviseletére van szükség. Magyarország számára kiemelten fontos az energiabiztonság, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, valamint az, hogy az európai adófizetők pénzét felelős és fenntartható módon használják fel. A tanulmány és a panelbeszélgetés is világossá tette: 

A kérdés továbbra is időszerű: mennyi az annyi – és ki fizeti meg a végén az árát?

(MTI/NKT)

Nyitókép forrása: Suzanne Plunkett / POOL / AFP