A józan ész és a nyugati hübrisz

Elöljáróban leszögezném: tény, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. És Ukrajnának minden joga megvan a területvédő háborúhoz. Az is tény, és respektábilis, hogy az ukránok hősiesen helyt állnak a fronton.

De ebből még nem következik az, hogy Ukrajna Európát védené. 

Lehet, hogy Putyin más civilizációs kódok mentén gondolkodik, mint amit a brüsszeli szalonokban elfogadhatónak tartanak, de nem hülye. Az orosz fenyegetést a németek kezdték el építeni mostanában, és ők is abból indulnak ki, hogy Oroszország 2029-re képes lehet megtámadni az Európai Uniót. Ami azért érdekes logika, mert Oroszország évtizedek óta képességes atomnagyhatalom, és valamiért az utóbbi évekig nem gondolta azt a német mainstream, hogy Putyin atomot akarna szórni Berlinre. Ráadásul pont azok építik most a „2029-es fenyegetettség” narratíváját, akik az Energiewende égisze alatt önként tették magukat az orosz gáztól függővé. Az ő stratégiai ítélőképességükre alapoznánk az európai biztonságpolitikát?
 

Ukrajna tehát saját magát védi, amihez minden joga megvan. De ez csak az érem egyik oldala. A másik érvrendszer szerint Ukrajna a nyugati demokrácia végvára, a gonosz Putyin tehát a nyugati demokráciának üzent hadat, amikor lerohanta.
 

Bírósági eljárás nélkül kapcsoltatott le ellenzéki tévécsatornákat, tiltott be ellenzéki hírportált nemzetbiztonsági indokra hivatkozva. A háború kitörése után az országos televíziós hírszolgáltatást egyetlen, államilag koordinált hírfolyamba terelte össze, gyakorlatilag felszámolva a szerkesztői függetlenséget. Tizenegy ellenzéki párt tevékenységét függesztette fel, köztük egy jelentős parlamenti erőét. A kisebbségi jogokat – beleértve a kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférését – az ő elnöksége alatt sem állították helyre, sőt. 

Bezzeg a jogállamiságot ilyenkor senki nem kéri számon Brüsszelben. Felmentésként háborús szükséghelyzetre hivatkoznak, de ez több ennél, inkább kulturálisan meghatározott kormányzati fölfogás, ezt támasztja alá Sztyepan Bandera kultusza és a Mihail Bulgakov elleni értelmetlen kultúrharc is.

És ott a stílus, ami a lényeget mutatja: 2022-ben azt követelte, hogy a Nyugat tiltson ki „minden oroszt”, menekültet, diákot, ellenzékit egyaránt. 2026 elején „fuck away to Russia” üzenettel fordult a külföldön élő oroszokhoz. Nála ez nem elszólás, a gondolkodását meghatározza a kollektív bűnösség elve, amelyet Európa a második világháború után megtanult elvetni. Vagy legalábbis ezt hittük.
 

És akkor a kényszersorozásokról, a korrupcióról, illetve az Ukrajnába szállított fegyverek feketepiaci kereskedelméről még csak nem is beszéltünk.

Lépjünk hátra kettőt, és vizsgáljuk meg a józan paraszti ész alapján, mire akarnak rávenni minket Brüsszelben:
1. adósítsuk el az unokáinkat egy olyan háborúért, amely nem Európa védelmét szolgálja; 
2. vegyünk fel sürgősségi eljárásban egy olyan országot, ami mélységesen antidemokratikusan működik, és aminek az első számú vezetője diktátori rendeleteket alkalmaz, valamint trágárkodva a kollektív bűnösség elvét hangoztatja. 

Nem látom, hogy Brüsszelben bárki végiggondolta volna az Ukrajna gyorsított felvételével együtt járó politikai és gazdasági földrengést, a költségvetési átrendeződést, az agrárpiaci sokkot és a biztonságpolitikai kockázatokat.

Értem én, hogy a németek most már ott tartanak, hogy ha a háború nem jön Európába, akkor majd Európát viszik a háborúba, még azt is elhiszem nekik, hogy úgy gondolják, nem is igazi übermensch az, aki nem próbál meg tankokkal felvonulni Moszkva ellen, de halkan azért megkérdezném: ehhez a magyaroknak mi közük van?

A magam részéről nem szeretnék újabb birodalmat építeni, nevezzék azt akár Európai Egyesült Államoknak, és azt sem szeretném, ha magyar fiatalok halnának meg a nyugati hübrisz miatt. Nem akarhatunk még egy Don-kanyart.

Nyitókép forrása: AFP/YVES HERMAN