2015 nyárutóján egész Európát megdöbbentette és megbénította a dél felől érkező migránstömeg. A helyzet történelmi és mentális fordulóponttá vált, átszabta a kontinens politikáját is.
2024 nyarán újabb front nyílt az EU és Magyarország között: az Európai Unió Bírósága példátlan súlyú, 200 millió eurós, vagyis közel 80 milliárd forintos bírságot szabott ki hazánkra a menekültügyi szabályok megsértése miatt. Ehhez ráadásul naponta egymillió euró további büntetés társul mindaddig, amíg a kormány nem igazodik az uniós előírásokhoz. Az ítélet indoklása szerint Magyarország kijátszotta az EU-s közös politika egészének alkalmazását. A kormány jelezte: nemcsak nem fogadja el a döntést, hanem pert is indít az Európai Unió Bírósága ellen. Az érvelés szerint a büntetés amellett, hogy aránytalan, figyelmen kívül hagyja azt is, hogy Magyarország déli határa különösen ki van téve a migrációs nyomásnak, a tíz évvel ezelőtti válság óta lényegében folyamatosan.
Az ítélet gyökerei 2015-ig nyúlnak vissza, amikor Európát példátlan migrációs hullám érte el. Abban az évben több mint 1,39 millió ember kért menedéket az unióban, de az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) becslése szerint közel 2 millió menekült és migráns érkezhetett. Nem véletlenül nevezik a szakértők és a politikusok ezt a krízist a második világháború utáni legsúlyosabb menekültválságnak.
A 2011-ben kirobbanó, százezrek halálával járó szíriai polgárháború, illetve a Közel-Kelet és Afrika más konfliktusai miatt már nemcsak a szomszédos országokba, hanem Európa felé is hatalmas tömegek indultak el. Az útvonalak kezdetben a Földközi-tengeren át vezettek, majd hamarosan a Balkán lett a fő folyosó. 2014-ben 600 ezren kértek menedéket az EU-ban, egy évvel később már több mint 1,3 millióan.
A közvélemény figyelme 2015 áprilisában szegeződött a válságra, amikor egy líbiai hajón közel nyolcszáz ember fulladt a tengerbe. Az eset sokkolta az európai vezetőket: rendkívüli csúcsot hívtak össze, és ugyan született egy tízpontos migrációs terv, a kötelező kvóta ötletében nem tudtak dűlőre jutni. Közben a menekülők áradata egyre inkább a görög szigetekre, onnan pedig Macedónián és Szerbián keresztül Magyarország felé tolódott. Hazánkban 2015-ben fél év alatt több mint 50 ezer illegális határátlépést regisztráltak, ami lakosságarányosan messze a legnagyobb teher volt az EU-ban. „Magyarország az európai migrációs válság rejtett frontországa” – fogalmazott Kovács Zoltán kormányszóvivő. A kabinet júniusban bejelentette: kerítés épül a szerb határon. A 175 kilométeres, 4 méter magas határzár ötlete Európában meghökkentőnek számított, a kormány azonban leszögezte: „meg kell állítanunk az áradatot”, máskülönben kezelhetetlen lesz a helyzet. Ezzel párhuzamosan szigorították a menekültügyi törvényt, biztonságos harmadik országnak minősítették Szerbiát, és előkészítették a tranzitzónák felállítását.
Augusztus végére a krízis látványosan eszkalálódott: Macedónia rendkívüli állapotot hirdetett, majd inkább tranzitfolyosót nyitott a Németországba tartó tömeg előtt. Augusztus 24-én a német bevándorlási hivatal közölte: a szíriaiaknál nem alkalmazzák a dublini rendelet szerinti visszaküldést. Angela Merkel kancellár ekkor mondta elhíresült mondatát: „Wir schaffen das!” – meg tudjuk csinálni. Néhány nappal később hozzátette: nincs felső korlát a befogadásban. Ezek a nyilatkozatok meghívóként hatottak, és csak növelték a beáramlást.
Augusztus 27-én drámai esemény történt:
az ausztriai Pándorfalu mellett, az autópályán hagyott hűtőkocsiban 71 menekült holttestére bukkantak.
Irakiak, afgánok, szírek, irániak, férfiak, nők, gyerekek az embercsempészekre bízták életüket, és a fullasztó teherautóban lelték halálukat. A tragédia megrázta egész Európát.
2015 augusztusának végén naponta ezrek lépték át illegálisan a szerb–magyar határt, leginkább Röszke térségében, majd Budapestre érkeztek, hogy továbbjussanak Nyugat-Európába. A magyar hatóságok igyekeztek őket regisztrálni, ahogy a dublini rendelet előírta, ám a legtöbben nem akartak leragadni. „A menekültek nem akarnak nálunk maradni” – figyelmeztetett Orbán Viktor miniszterelnök, utalva arra, hogy a végcéljuk Németország volt.
Augusztus 31-én fordulat következett be: a rendőrség lezárta a Keleti pályaudvart a migránsok előtt, aminek a célja az volt, hogy ne indulhassanak ellenőrizetlenül Bécs vagy München felé. A döntés káoszt hozott: több ezer ember rekedt a Baross téren, rögtönzött sátortábor alakult ki. A képek bejárták a világsajtót, s a kormány azt üzente: ha Németország minden szíriait be akar fogadni, küldjön értük repülőgépet, de Magyarország addig tartja magát a szabályokhoz.
A következő napokban feszült jelenetek zajlottak a pályaudvarnál. A tömeg „Freedom!” skandálással követelte, hogy továbbmehessen, sokan éhségsztrájkot hirdettek, „No food! No camp!” felirattal utasítva vissza a segítséget. Szeptember 4-én több százan áttörték a rendőrkordont, és gyalog indultak el az M1-es autópályán Bécs felé. Megrázó képek készültek: babakocsit toló szülők, síró gyerekeket cipelő apák, hátizsákos menetoszlop a forgalmas sztrádán. Az a szeptemberi este végül váratlan fordulatot hozott. Orbán Viktor – az osztrák és a német vezetéssel egyeztetve – elrendelte, hogy buszok szállítsák az embereket az osztrák határig. Éjjel buszkonvoj gördült ki Budapestről, felvéve a pályaudvaron és az autópályán veszteglő tömeget. Angela Merkel másnap kijelentette: Németország emberbaráti okokból döntött így, mert „Európa ereje a szolidaritásban van”, de hangsúlyozta, hogy ez kivételes intézkedés volt.
A történtek jól mutatták a válság abszurditását: miközben Berlin a szabályok betartását várta, valójában maga is felülírta őket. Orbán Viktor így fogalmazott: „Ha Németország mindenkit fogad, akkor vonat helyett repülőt is küldhetne értük.” A Keleti pályaudvar körüli jelenetek egyértelművé tették, hogy a frontországok – Magyarország, Ausztria, Görögország – egyedül képtelenek kezelni a tömeges beáramlást. Ezt ismerte el később Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is, amikor kimondta: elhanyagolták a balkáni útvonalat.
A szeptemberi menekültmenet után a kormány felgyorsított: befejezte a szerb határnál a kerítést, és szeptember 15-én életbe léptette az új, szigorú jogi határzárat. Ettől kezdve az illegális határátlépés és a kerítés rongálása bűncselekménynek számított, amit akár három év börtönnel is büntethettek. Magyarország gyakorlatilag lezárta a déli határt: a migránsok jogszerűen csak a tranzitzónákban léphettek be az ország területére, ott azonban a kérelmeket szinte azonnal elutasították, hiszen Szerbia biztonságos országnak minősült.
A határzár bevezetése utáni napok drámai jeleneteket hoztak.
Szeptember 15-én a horgos–röszkei átkelőnél tömeg torlódott fel, egy része „Stop Orbán!”-t skandált, sokan megpróbálták áttörni a kaput, kövekkel dobálták a rendőröket. A hangadók gyerekeket használtak élő pajzsként. Heves összecsapás robbant ki, amelyben húsz rendőr megsérült. A rendőrség könnygázzal és vízágyúval tudta visszaszorítani a tömeget. A határátkelőt lezárták, és ezzel az útvonal megszűnt. A migránsáradat Horvátország felé terelődött, de Magyarország ott is kerítést húzott, és október közepére teljes egészében lezárta a balkáni útvonalat.
A magyar lépés hatékony volt, de nemzetközi vihart kavart. Nyugat-európai politikusok és médiaszereplők a vasfüggöny visszatérését emlegették, embertelennek nevezték a kerítést. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint „a fal és a szögesdrót nem tartozhatnak az EU-hoz”. Werner Faymann osztrák kancellár odáig ment, hogy a magyar intézkedéseket a náci deportáláshoz hasonlította, amit Budapest felháborodva visszautasított. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa idegenellenesnek és iszlámellenesnek nevezte Orbán Viktor kijelentéseit, ő viszont következetesen azt hangoztatta, hogy ez nem menekültügy, hanem „muszlim invázió”, amely veszélyezteti Európa keresztény identitását.
A vita megosztotta Európát. Nyugaton sokan ünnepelték Angela Merkel Willkommenskulturját, a visegrádi országok viszont nyíltan a magyar intézkedések mellé álltak, elutasítva a kvótarendszert. Az EU belügyminiszterei ugyan szeptember 22-én többségi szavazással elfogadták a 120 ezres elosztási kvótát, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia nemmel szavazott. Orbán Viktor akkor kijelentette: „Amíg én vagyok a miniszterelnök, Magyarország egyetlen kvóta szerinti betelepítettet sem fogad be.” Ez a vita évekre meghatározta Brüsszel és Budapest konfliktusát.
Idővel azonban kiderült: voltak, akiket lépésekre ösztönöztek a magyar intézkedések. 2016-ra Macedónia és Szerbia lezárta a határait, az EU pedig megegyezett Törökországgal a migránsok feltartóztatásáról. Sőt, a korábban befogadáspárti országok sorra szigorítottak, még a Werner Faymann vezette Ausztria is kerítést épített a szlovén határon. Amit 2015 őszén sokan elítéltek, az néhány év alatt európai gyakorlattá vált.
A 2015-ös Willkommenskultur optimizmusa mára jócskán megkopott. Németország, Svédország és Ausztria több mint egymillió menekültet és migránst fogadott be, ám
az integráció sok helyen kudarcot vallott:
öt év múltán is épp csak minden második bevándorló tudott belépni a munkaerőpiacra, a menedékkérők körében 40 százalék fölött van a munkanélküliség. Sok városban párhuzamos társadalmak alakultak ki, a helyiek és az újonnan érkezők viszonyát kölcsönös bizalmatlanság terheli. A közbiztonság is megrendült: egyes bűncselekménytípusoknál a fiatal férfi migránsok aránya kiugró, és a kontinens megrázó terrortámadásokat élt át. A 2015-ös párizsi mészárlás, a brüsszeli, a nizzai és a berlini merényletek elkövetői között frissen érkezett menedékkérők, illetve szélsőséges második generációsok is voltak. Az a biztonsági kockázat, amelyre Magyarország hivatkozott a határzár idején, kézzelfoghatóvá vált nyugaton.
A politikai következmény sem maradt el: látványosan erősödtek a bevándorlásellenes pártok. A 2015-ös menekülthullám után Európa tíz évet vesztegetett el, s a probléma nem oldódott meg, sőt nőtt. A hangulatváltozást jól mutatja, hogy korábban a magyarországi kerítést az európai értékek elárulásának bélyegezték, 2023-ban viszont már Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is úgy nyilatkozott: „kerítésekre igenis szükség lehet”. Németország visszaállította az ellenőrzést minden határán, Schengen lényegében felfüggesztve – és senki nem marasztalta el érte Berlint.
Budapest mindeközben rendre a kettős mércére figyelmeztet: hazánk eddig kétmilliárd eurót költött a határvédelemre, amiből Brüsszel alig egy százalékot térített meg. „Németország jogosan védi magát, Magyarországot ugyanazért büntetik” – fogalmazott a Kereszténydemokrata Néppárt. Tény, hogy hazánk nem köszönetet kap, hanem uniós pereket és milliós bírságokat.
Orbán Viktor azt mondta: „Ha akkor nem lépünk, ma egész Európa másképp nézne ki.” És tíz év alatt Európa országai sorra vették át a magyar modellt: Dánia gyakorlatilag nullára csökkentette a megadott menekültstátuszok számát, Svédországban a bevándorlásellenes politika választást döntött el, Olaszország lezárta kikötőit a migránsokat szállító szervezetek hajói előtt, Görögország és Spanyolország pedig masszív kerítésekkel erősítette meg határait. Az Európai Bizottság 2023-ban már arról tárgyalt, hogy közös pénzből is lehessen falakat építeni – ami 2015-ben még elképzelhetetlen lett volna.
Nyitókép: Csecsemővel tüntetők a Keleti pályaudvarnál 2015. augusztus 30-án
Fotó: AFP/Besenyei Gergely
Hiába próbálja Orbán történelminek bemutatni a küldetését, a szabadsajtó nem habozik lerántani a leplet üzelmeiről. Körkép következik. Nizalowski Attila írása.
Ezt is meglépte Von der Leyen és Kaja Kallas.
Alaptalanul vádaskodott az ukrán elnök.
Sokkoló részletek!
Alaposan felkavarta az állóvizet Marta Kos.
Komoly sikert értek el Olaszország vezetésével.
Itt vannak a legkülönlegesebb felvételek Orbán Viktor és Donald Trump találkozójáról.
Virgil van Dijk nem akarta elhinni, hogy nem adták meg a gólját, Arne Slot sem válogatta meg a szavait.
