A válság, amely megváltoztatta Európát: tíz éve ért tetőpontjára a migrációs krízis

2024 nyarán újabb front nyílt az EU és Magyarország között: az Európai Unió Bírósága példátlan súlyú, 200 millió eurós, vagyis közel 80 milliárd forintos bírságot szabott ki hazánkra a menekültügyi szabályok megsértése miatt. Ehhez ráadásul naponta egymillió euró további büntetés társul mindaddig, amíg a kormány nem igazodik az uniós előírásokhoz. Az ítélet indoklása szerint Magyarország kijátszotta az EU-s közös politika egészének alkalmazását. A kormány jelezte: nemcsak nem fogadja el a döntést, hanem pert is indít az Európai Unió Bírósága ellen. Az érvelés szerint a büntetés amellett, hogy aránytalan, figyelmen kívül hagyja azt is, hogy Magyarország déli határa különösen ki van téve a migrációs nyomásnak, a tíz évvel ezelőtti válság óta lényegében folyamatosan. 

Az ítélet gyökerei 2015-ig nyúlnak vissza, amikor Európát példátlan migrációs hullám érte el. Abban az évben több mint 1,39 millió ember kért menedéket az unióban, de az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) becslése szerint közel 2 millió menekült és migráns érkezhetett. Nem véletlenül nevezik a szakértők és a politikusok ezt a krízist a második világháború utáni legsúlyosabb menekültválságnak. 

A 2011-ben kirobbanó, százezrek halálával járó szíriai polgárháború, illetve a Közel-Kelet és Afrika más konfliktusai miatt már nemcsak a szomszédos országokba, hanem Európa felé is hatalmas tömegek indultak el. Az útvonalak kezdetben a Földközi-tengeren át vezettek, majd hamarosan a Balkán lett a fő folyosó. 2014-ben 600 ezren kértek menedéket az EU-ban, egy évvel később már több mint 1,3 millióan. 

A közvélemény figyelme 2015 áprilisában szegeződött a válságra, amikor egy líbiai hajón közel nyolcszáz ember fulladt a tengerbe. Az eset sokkolta az európai vezetőket: rendkívüli csúcsot hívtak össze, és ugyan született egy tízpontos migrációs terv, a kötelező kvóta ötletében nem tudtak dűlőre jutni. Közben a menekülők áradata egyre inkább a görög szigetekre, onnan pedig Macedónián és Szerbián keresztül Magyar­ország felé tolódott. Hazánkban 2015-ben fél év alatt több mint 50 ezer illegális határátlépést regisztráltak, ami lakosságarányosan messze a legnagyobb teher volt az EU-ban. „Magyarország az európai migrációs válság rejtett frontországa” – fogalmazott Kovács Zoltán kormányszóvivő. A kabinet június­ban bejelentette: kerítés épül a szerb határon. A 175 kilométeres, 4 méter magas határzár ötlete Európában meghökkentőnek számított, a kormány azonban leszögezte: „meg kell állítanunk az áradatot”, máskülönben kezelhetetlen lesz a helyzet. Ezzel párhuzamosan szigorították a menekültügyi törvényt, biztonságos harmadik országnak minősítették Szerbiát, és előkészítették a tranzitzónák felállítását. 

Augusztus végére a krízis látványosan eszkalálódott: Macedónia rendkívüli állapotot hirdetett, majd inkább tranzitfolyosót nyitott a Németországba tartó tömeg előtt. Augusztus 24-én a német bevándorlási hivatal közölte: a szíriaiaknál nem alkalmazzák a dublini rendelet szerinti visszaküldést. Angela Merkel kancellár ekkor mondta elhíresült mondatát: „Wir schaffen das!” – meg tudjuk csinálni. Néhány nappal később hozzátette: nincs felső korlát a befogadásban. Ezek a nyilatkozatok meghívóként hatottak, és csak növelték a beáramlást. 

Augusztus 27-én drámai esemény történt: 

Irakiak, afgánok, szírek, irániak, férfiak, nők, gyerekek az embercsempészekre bízták életüket, és a fullasztó teherautóban lelték halálukat. A tragédia megrázta egész Európát. 

Budapest a fókuszban 

2015 augusztusának végén naponta ezrek lépték át illegálisan a szerb–magyar határt, leginkább Röszke térségében, majd Budapestre érkeztek, hogy továbbjussanak Nyugat-Európába. A magyar hatóságok igyekeztek őket regisztrálni, ahogy a dublini rendelet előírta, ám a legtöbben nem akartak leragadni. „A menekültek nem akarnak nálunk maradni” – figyelmeztetett Orbán Viktor miniszterelnök, utalva arra, hogy a végcéljuk Németország volt. 

Augusztus 31-én fordulat következett be: a rend­őrség lezárta a Keleti pályaudvart a migránsok előtt, aminek a célja az volt, hogy ne indulhassanak ellenőrizetlenül Bécs vagy München felé. A döntés káoszt hozott: több ezer ember rekedt a Baross téren, rögtönzött sátortábor alakult ki. A képek bejárták a világsajtót, s a kormány azt üzente: ha Németország minden szíriait be akar fogadni, küldjön értük repülőgépet, de Magyarország addig tartja magát a szabályokhoz. 

A következő napokban feszült jelenetek zajlottak a pályaudvarnál. A tömeg „Freedom!” skandálással követelte, hogy továbbmehessen, sokan éhségsztrájkot hirdettek, „No food! No camp!” felirattal utasítva vissza a segítséget. Szeptember 4-én több százan áttörték a rendőrkordont, és gyalog indultak el az M1-es autópályán Bécs felé. Megrázó képek készültek: babakocsit toló szülők, síró gyerekeket cipelő apák, hátizsákos menetoszlop a forgalmas sztrádán. Az a szeptemberi este végül váratlan fordulatot hozott. Orbán Viktor – az osztrák és a német vezetéssel egyeztetve – elrendelte, hogy buszok szállítsák az embereket az osztrák határig. Éjjel buszkonvoj gördült ki Budapestről, felvéve a pályaudvaron és az autópályán veszteglő tömeget. Angela Merkel másnap kijelentette: Németország emberbaráti okokból döntött így, mert „Európa ereje a szolidaritásban van”, de hangsúlyozta, hogy ez kivételes intézkedés volt. 

A történtek jól mutatták a válság abszurditását: miközben Berlin a szabályok betartását várta, valójában maga is felülírta őket. Orbán Viktor így fogalmazott: „Ha Németország mindenkit fogad, akkor vonat helyett repülőt is küldhetne értük.” A Keleti pályaudvar körüli jelenetek egyértelművé tették, hogy a frontországok – Magyarország, Ausztria, Görögország – egyedül képtelenek kezelni a tömeges beáramlást. Ezt ismerte el később Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is, amikor kimondta: elhanyagolták a balkáni útvonalat. 

Európa ítél, aztán lép 

A szeptemberi menekültmenet után a kormány felgyorsított: befejezte a szerb határnál a kerítést, és szeptember 15-én életbe léptette az új, szigorú jogi határzárat. Ettől kezdve az illegális határátlépés és a kerítés rongálása bűncselekménynek számított, amit akár három év börtönnel is büntethettek. Magyarország gyakorlatilag lezárta a déli határt: a migránsok jogszerűen csak a tranzitzónákban léphettek be az ország területére, ott azonban a kérelmeket szinte azonnal elutasították, hiszen Szerbia biztonságos országnak minősült. 

Szeptember 15-én a horgos–röszkei átkelőnél tömeg torlódott fel, egy része „Stop Orbán!”-t skandált, sokan megpróbálták áttörni a kaput, kövekkel dobálták a rendőröket. A hangadók gyerekeket használtak élő pajzsként. Heves összecsapás robbant ki, amelyben húsz rendőr megsérült. A rendőrség könnygázzal és vízágyúval tudta visszaszorítani a tömeget. A határátkelőt lezárták, és ezzel az útvonal megszűnt. A migránsáradat Horvátország felé terelődött, de Magyarország ott is kerítést húzott, és október közepére teljes egészében lezárta a balkáni útvonalat. 

A magyar lépés hatékony volt, de nemzetközi vihart kavart. Nyugat-európai politikusok és médiaszereplők a vasfüggöny visszatérését emlegették, embertelennek nevezték a kerítést. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint „a fal és a szögesdrót nem tartozhatnak az EU-hoz”. Werner Faymann osztrák kancellár odáig ment, hogy a magyar intézkedéseket a náci deportáláshoz hasonlította, amit Budapest felháborodva visszautasított. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa idegenellenesnek és iszlámellenesnek nevezte Orbán Viktor kijelentéseit, ő viszont következetesen azt hangoztatta, hogy ez nem menekültügy, hanem „muszlim invázió”, amely veszélyezteti Európa keresztény identitását. 

A vita megosztotta Európát. Nyugaton sokan ünnepelték Angela Merkel Willkommenskulturját, a visegrádi országok viszont nyíltan a magyar intézkedések mellé álltak, elutasítva a kvótarendszert. Az EU belügyminiszterei ugyan szeptember 22-én többségi szavazással elfogadták a 120 ezres elosztási kvótát, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia nemmel szavazott. Orbán Viktor akkor kijelentette: „Amíg én vagyok a miniszterelnök, Magyarország egyetlen kvóta szerinti betelepítettet sem fogad be.” Ez a vita évekre meghatározta Brüsszel és Budapest konfliktusát. 

Idővel azonban kiderült: voltak, akiket lépésekre ösztönöztek a magyar intézkedések. 2016-ra Macedónia és Szerbia lezárta a határait, az EU pedig megegyezett Törökországgal a migránsok feltartóztatásáról. Sőt, a korábban befogadáspárti országok sorra szigorítottak, még a Werner Faymann vezette Ausztria is kerítést épített a szlovén határon. Amit 2015 őszén sokan elítéltek, az néhány év alatt európai gyakorlattá vált. 

A kijózanodás: integrációs kudarc és biztonsági kockázat 

A 2015-ös Willkommenskultur optimizmusa mára jócskán megkopott. Németország, Svédország és Ausztria több mint egymillió menekültet és migránst fogadott be, ám 

öt év múltán is épp csak minden második bevándorló tudott belépni a munkaerőpiacra, a menedékkérők körében 40 százalék fölött van a munkanélküliség. Sok városban párhuzamos társadalmak alakultak ki, a helyiek és az újonnan érkezők viszonyát kölcsönös bizalmatlanság terheli. A közbiztonság is megrendült: egyes bűncselekménytípusoknál a fiatal férfi migránsok aránya kiugró, és a kontinens megrázó terrortámadásokat élt át. A 2015-ös párizsi mészárlás, a brüsszeli, a nizzai és a berlini merényletek elkövetői között frissen érkezett menedékkérők, illetve szélsőséges második generációsok is voltak. Az a biztonsági kockázat, amelyre Magyarország hivatkozott a határzár idején, kézzelfoghatóvá vált nyugaton. 

A politikai következmény sem maradt el: látványosan erősödtek a bevándorlásellenes pártok. A 2015-ös menekülthullám után Európa tíz évet vesztegetett el, s a probléma nem oldódott meg, sőt nőtt. A hangulatváltozást jól mutatja, hogy korábban a magyarországi kerítést az európai értékek elárulásának bélyegezték, 2023-ban viszont már Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is úgy nyilatkozott: „kerítésekre igenis szükség lehet”. Németország vissza­állította az ellenőrzést minden határán, Schengen lényegében felfüggesztve – és senki nem marasztalta el érte Berlint. 

Budapest mindeközben rendre a kettős mércére figyelmeztet: hazánk eddig kétmilliárd eurót költött a határvédelemre, amiből Brüsszel alig egy százalékot térített meg. „Németország jogosan védi magát, Magyarországot ugyanazért büntetik” – fogalmazott a Kereszténydemokrata Néppárt. Tény, hogy hazánk nem köszönetet kap, hanem uniós pereket és milliós bírságokat. 

Orbán Viktor azt mondta: „Ha akkor nem lépünk, ma egész Európa másképp nézne ki.” És tíz év alatt Európa országai sorra vették át a magyar modellt: Dánia gyakorlatilag nullára csökkentette a megadott menekültstátuszok számát, Svédországban a bevándorlásellenes politika választást döntött el, Olaszország lezárta kikötőit a migránsokat szállító szervezetek hajói előtt, Görögország és Spanyolország pedig masszív kerítésekkel erősítette meg határait. Az Európai Bizottság 2023-ban már arról tárgyalt, hogy közös pénzből is lehessen falakat építeni – ami 2015-ben még elképzelhetetlen lett volna.

Nyitókép: Csecsemővel tüntetők a Keleti pályaudvarnál 2015. augusztus 30-án
Fotó: AFP/Besenyei Gergely