Ursula von der Leyen nagyon jó megállapodást kötött. Trumpnak nagyon jót – német kormánypárti politikus vitázott az MCC Feszten

Panelbeszélgetést szervezett az MCC Fesztre a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért. A beszélgetés résztvevői Saskia Ludwig Bundestag-képviselő, Bauer Bence, az intézet főigazgatója és Maximilian Tichy, a német Tichys Einblick magazin berlini irodájának vezetője voltak, a moderátori szerepet Henning Saßenrath, a Würzburgi Egyetem oktatója látta el.

Saßenrath a beszélgetés elején kiemelte: Ludwig Németországban erősen konzervatív nézetei miatt szerzett ismertséget magának, ami sokak csodálatát és néhányak kritikáját váltotta ki. Ezután rákérdezett a legutóbbi németországi politikai válságra, amelyben Ludwignak komoly szerepe volt: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ugyanis az utolsó pillanatban konzervatív képviselőinek nyomására kifarolt egy woke bírónő, Frauke Brosius-Gersdorf alkotmánybírói jelölése mögül, melyet korábban a pártvezetés támogatott. Ludwig leszögezte: a szerepe „csak egy tweet volt”, korábban ugyanis a pártból senki sem ismerte Brosius-Gersdorf bírónőt, ám

Arra a kérdésre, hogy a koalíció széteshet-e az ügy miatt – hiszen a bírónő a kisebbik kormánypárt, a szociáldemokrata SPD alkotmánybíró-jelöltje volt –, Tichy úgy válaszolt: „ez egy igen megosztó kérdés”, mivel az SPD ragaszkodik ahhoz, hogy Brosius-Gersdorfot és a másik jelöltjüket is válasszák alkotmánybíróvá, „de ez csak duma, az SPD vajon tényleg megint felrobbant egy koalíciót ilyen rövid idő után?” Ludwig ennek nem adott sok esélyt, szerinte sem az SPD-nek, sem a CDU-nak nem volna most érdeke egy előrehozott választás.

A beszélgetőpartnerek ezt követően rátértek a német politika központi problémájára, az AfD elszigetelésére, azaz az ún. „tűzfalra”. Az AfD-vel kapcsolatban Bauer elmondta: 

s Brosius-Gersdorf jelöltségével is épp az a legnagyobb probléma, hogy az SPD két olyan alkotmánybíró-jelöltet állított, „akik a leghangosabbak az AfD betiltásának ügyében”, azaz megválasztásuk esetén „politikai többség jöhet létre az alkotmánybíróságon az AfD betiltása mellett”. Bauer szerint „a tűzfalat le kell rombolni”; Ronald Reagan korábbi amerikai elnök 1987-es berlini beszédét parafrazeálva úgy fogalmazott: „Mr President, tear down this wall”. Úgy látja: legkésőbb a jövő évi szász-anhalti és mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választásokon változás fog beállni a tűzfal ügyében, s „a CDU-nak fel kell ismernie, hogy a saját érdekében áll együttműködnie az AfD-vel inkább előbb, mint később”. Saskia Ludwig hozzátette: „Kelet-Németországban nem nagy ügy azt mondani, hogy bajunk van a tűzfallal, de Németország nyugati részén ez nagy ügy. Sok időre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a CDU-ban átbeszéljük”. Az AfD felé való esetleges fokozatos nyitásról elmondta: az önkormányzati szintű együttműködés lehet az elős lépés, de

Ludwig elmondta: „láttuk, hogy az AfD változott, és a jövőben is változni fog”, lesznek további lépések, de azt nem tudja megmondani, hogy a CDU számára ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy elfogadja a pártot partneréül. Bauer megjegyezte: Magyarországon a jobbközépnek 50 százaléka van, Németországban pedig 25-25, azaz megosztott. Ahhoz pedig, hogy együtt tudjanak működni, mindkét félnek változnia kell, bizonyos szempontból a CDU-nak is: van egy strukturális kihívásuk (az, hogy a CDU mindenhol a baloldali pártokkal kormányoz együtt), egy tartalmi kihívásuk (hogy Merkel minden rossz döntését a CDU hozta), és egy személyügyi kihívásuk is.

Ludwig szerint nem csak a pártnak kell megváltoznia, a választók döntésén is sok múlik: „egyre több választó nem akar baloldali politikát, egyre többen és többen mennek az AfD-hez”. Tichy pedig megjegyezte, hogy a CDU-ban azért történtek változások, a kőkonzervatív Saskia Ludwig például most parlamenti képviselő, miközben korábban nem volt az. Probléma viszont, hogy „mivel az SPD-vel kormányoznak, mindig az SPD és a Zöldek érdekével összhangban kell cselekedniük”. Henning Saßenrath ezen a ponton feltette a kérdést, hogy vajon a CDU hálás-e Ludwignak a kemény konzervatív kiállásáért.

Bauer Bence megjegyezte: „ha a CDU vezetésében az emberek olyanok lennének, mint Saskia Ludwig, akkor jobb hely lenne a CDU”. Ludwig a bókot megköszönve jelezte ugyanakkor, hogy „a parlamentben lévő emberek nem egyenlők a kormánnyal”, és ez változást jelent a CDU hozzáállásában. „Mikor Merkel hivatalban volt, az egyetlen dolgod az volt, hogy védd a kormányt”, most pedig van a CDU Bundestag-frakciójában „69 új ember új szempontokkal”. „Nem az én dolgom parlamenti képviselőként, hogy csak jó dolgokat mondjak a kormányról” – fogalmazott a képviselő, aki egyébként úgy gondolja, hogy „ebben a koalícióban nagyon erős az SPD, talán túl erős is a 16 százalékához képest”.

A beszélgetés végén még szóba került az EU és USA között köttetett kereskedelmi megállapodás, mellyel kapcsolatban Ludwig úgy fogalmazott: Ursula von der Leyen – párttársa – „Trumpnak nagyon jó megállapodást kötött”, ami „csak további bajba sodorja az európai gazdaságot”. Tichy szerint 

Utolsó témaként az NGO-k állami finanszírozása került terítékre, mellyel kapcsolatban a CDU még Olaf Scholz kormányának 552 kérdést küldött megválaszolásra. Ludwig úgy látja: az NGO-kkal az a baj, hogy „nagyon sok adópénzünket elveszik azért, hogy ne csak az AfD, de a CDU ellen is küzdjenek”, azaz „adóból finanszírozott munkások cselekszenek a társadalomban mandátum nélkül, és próbálnak baloldali politikát érvényesíteni”. Ludwig szerint „ez nem része a mi értelmezésünk szerinti demokráciának”.

Tichy hozzátette: „van egy politikai pártrendszerünk, ami extrém jól van finanszírozva, de ez sem elég”, politikai tevékenységre a német adófizetők fenntartják még a köztévét is, és „vannak NGO-k is, akik arra kapnak finanszírozást, hogy demokráciaoktatást, demokráciakutatást, demokráciakérdőíveket csináljanak”. „Miért csapolnák le a békák a mocsarat?” – tette fel a költői kérdést Tichy,

Ebben Ludwig egyetértett, szerinte is Kelet-Németország besúgóhálózatát idézik a politikai NGO-k, például a Nagymamák a Jobboldal Ellen, és egyébként is „újra itt a régi szocialista mechanizmus”, hiszen az atomenergiáról való leválás is a tervgazdaság maga. „Bárcsak értenék ezt a kollégáim, akik szabadságban nőttek fel Nyugat-Németországban” – fogalmazott a képviselő.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner